14. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Most csak annyit hozzáfűzni való! Határ előtt ha már megirtam felteszem a frisst! Még két komi Kellene! De szerintem a most következő ütni fogd! Tehát VIGYÁZAT! KELLAN VESZÉLY!

És mivel osztottam-szoroztam(amit nem szoktam) egyenlőre a határ fixen 5 lesz! Ha több annak meg csak örülni fogok! Jó olvasást és nem ráfanyalodni az én macimra, engem meg nem utálni, nagyon csak kicsit!

Pussssss(L)

Kstev

14 fejezet!

Christina

- mennyire komolyak a szándékaid? – fordult Kellan felé Mike. Az egész szobában megfagyott a légkör. Mindenki felváltva nézet engem, Kellant, Mike-ot. Most tényleg jól halottam? Nem az nem lehet.

- Mike. – ripakodtam rá. – most mi van? – nézett rám vigyorogva. – csak nem beijedtél csajszi? – vihogtak a többiek. – nektek kuss, te meg gyere velem. – ragadtam meg kezét de ő nem mozdult. – addig nem míg nem tudom a választ. – nézet egyenesen farkasszemet Kellanel.

- az istenért, csak viccel. – nevettem el magam hogy oldjam a hangulatot. – ugye csak viccelsz? –néztem kérdőn Mike-ra. Nem felelt amit nemnek vettem, ám az a apró rándulás amit alsó ajka tett megnyugtatott. Hangosan fújtam ki a levegőt mire mindenki rám meredt. Apró mosolyt megengedtem feléjük majd Kell mellé sétáltam.

- most légy ügyes, nagyfiú. – súgtam fülébe majd kimentem a konyhába. Jó lecke lesz ez neki. Büszke vagyok Mike-ra. A lányok persze jöttek utánam.

- láttad az arcát? – nevette el magát Em. – és azt amikor Chris mellé lépett. – nevette tovább Gigi.

- ja, forr körülöttük a levegő. – vigyorgott rám imádott barátnőm. – ha-ha-ha. – öltöttem ki rá nyelvem majd elhelyezkedtem az egyik széken. – szerintetek meddig faggatják? – kérdeztem kissé félve.

- Mike-ot ismerve, gyors lesz és határozott. – vigyorodott el ördögien Emily.

- hé, mi nem azt kérdeztük milyen az ágyban. – lökte oldalba Gigi. – én sem arra céloztam, ott egész máshogy viselkedik. – somolygott.

- nah mesélj csak mit tud a te Mike-od? – kérdezte kíváncsian Gigi. – inkább te, mit tud a mi szexi hátú Robunk. – vágott vissza Em mire Gigi fülig pirult.

- hoppá-hoppá elpirultál. – kacagott fel gonoszan Em. Na mesélj csak. – estem most én neki. Szegény lány csak irult-pirult.

- nem történt még semmi. –felelte lehajtott fejjel. – semmi? – kérdeztük egyszerre. – a csókon és egy közösen töltött, szigorúan beszélgetéssel és alvással töltött estén kívül, semmi. –ismerte be, de amit elnéztem büszke is volt magára, Robra, kettőjükre.

- helyes. – vágtam rá. – nah megszólalt a gödörből a lyuk. – pirított rám Emily. Én erre szigorúan néztem rá, majd fojtattuk a csevejt míg a többiek szegényt Kellant faggatták. De ha ezt kibírja akkor határozottak az elképzeléseim velem szemben. Egész addig dumcsiztunk míg Rob be nem lépett az ajtón.

- helyezet? – kérdeztem rá rögtön.

- még él, ám a főnök mindegyikőtöket hívat. – mondta szigorúan. – most ettől meg kéne rettenünk? – kérdeztük egyszerre. – nem, de jó volt így mondani. – nevette el magát majd Gigit kézen fogta és elindultak befelé.

Kellan

Szó szerint tele volt a gatyám. Nah jó azért nem csináltam be de féltem. Mitől? Tőlük. S mikor Chris egyedül hagyott velük még jobban beparáltam.

- csapatmegbeszélés, ne hallgatózz. – mondta mogorván Ches. – Joe, figyelj rá. – adta ki az utasítás.

- mért pont én? – háborgott. – én is a csapathoz tartozom. – jelentette ki szilárdan. – igen tudom, de ne hisztiz, valakinek figyelni kell rá,míg mi megbeszéljük mi legyen. – ugatta le Chester. Óvodásokat megszégyenítő durcasággal jött felém majd eltaszigált az egyik sarokba.

- maradj. – szólt rám. – nem vagyok én kutya. – szóltam vissza mire kaptam egy fenyegető nézést. Elvileg ijesztőnek hatottak, mind. De most, így egy kicsit távolabbról megnézve. Ahogy a csapat, persze az öröm kivételével a szoba másik végén nevetve diskurál. Inkább néztek ki a hét törpének, mint a Linkin Park zenészeinek. Jót nevettem, szigorúan csak magamba, rajtuk.

- hozhatod Joe. – szólt hátra ha jól sejtem Dave.

Az óvodás szót fogadva a többinek vonszolt el az egyik fotelig, majd szó szerint belelökött.

- úgy tiszta ha előtte az érveinket felsoroljuk. – ült le velem szembe Mike. – itt még van esélyed a megfutamodásra. – szólt közbe Chester mire a többiek nevetni kezdtek.

Feszültem vártam mikor sújtanak le. És nem is kellett sokat.

- ha megbántod véged. – mondta Mike, Ches pedig az imitátor volt. Kezét végighúzta nyakán csak hogy felfogjam a dolog súlyát. Tudtam, hogy ő nem kímélne. – ha játszól vele. – szólt újra Mike. – nyissz. – mutatott jelentőségteljesen kisebbik felemre Ches. Itt már a többiek nem bírták tartani a nevetésüket. Halkan röhögcséltek miközben tovább jöttek a feltételek.

- ha elhagyod.

- nyassz.

- ha összetöröd a szívét.

- nyissz.

- ha megcsalod.

- nyassz.

- és így a végére, ha még az esküvő előtt ágyba cipeled.

- nyissz-nyassz. – húzott elő zsebéből egy igazi ollót Ches majd előttem csattogtatta. – világos? – hajolt közelebb hozzám Mike majd utána a többiek.

- igen. – jelentettem ki szilárdan. – helyes, most akkor te jössz. Mik a szándékaid, ám előtte Rob légyszi hívd be a csajokat. – felelte. Hú ezt elég könnyen megúsztam. Igaz a neheze még hátra van. Először a vallomás, vagy elfogadják vagy nem. De a legnagyobb dió Chris. Olyan falat emelt maga köré hogy komolyan szükségem lesz egy nehéztüzérségre is hogy ledöntsem.

Christina

Belépve elsőnek Kellant kerestem tekintetemmel. Egyben volt és mintha színileg is jobban nézett volna ki. Hálát adtam az égnek és főleg Mike-nak. Igaz ő volt a felbujtó, de ismerve a többieket ők nem álltak volna meg ennél. Minél is? igazából nem is tudom. A lényeg az hogy egybe van a mamlasz.

- kezdheted. – szólt Mike Kellanre, mire amaz rám emelte a tekintetét.

- a szándékaim egytől egyig tiszták. Szeretném megismerni minél jobban. Hajt a kíváncsiság milyen is valójában. Igen, mivel akkora falat emelt maga köré hogy szükségem lesz vagy egy tucat robbanószerre hogy ledöntsem. Nem Christ, hanem a falait. De megküzdök érte. Mért? Mert kedvelem, már most. – vallott színt egyenesen a szemembe nézve. A végére egy mosoly is kiült csodás arcára. Ez az egész beillet volna egy szerelmi vallomásnak is. Igaz az még korai lenne. De kedvel. És én ennek miért is örülök ennyire? Magam se tudom. A fiúk füttyögéssel és hatalmas tapssal jutalmazták.

- oké banda. Irány az Linkin Park főhadiszállás. – csapta össze kezét Mike. – de még alig……- akartam mondani hogy voltatok itt de senki nem figyelt rám. Megkaptam a puszijaim majd Kellan lelkére kötötték hogy tartsa magát a megállapodáshoz, végül csukódott az ajtó mögöttük.

- hát ez kész. – csóváltam meg fejem. – nagyon is. – lépett mögém Kell. Jó volt így állni. Csak mi, egymást ölelve. Eltudnám ezt képzelni. Úr isten Chris ezt most hagyd abba. Szóltam magamra sürgetőn.

- ki kezdi a fürdést? – tettem fel az első értelmetlen kérdésem ezen az estén. Igen, mivel tudom hogy lesz jó pár, míg aludni nem megyünk. –mi lenne ha együtt mennénk. Úgy időt és vizet is spórolunk. – súgta fülembe. Azonnal jól eső borzongás futott át egész testemen. Elképesztő a pali. És ami még elképesztőbb amit én kezdek érezni.

- annyira nem vagyok megszorulva hogy spórolnom kéne. Jó agyon nem keresem magam, de ez így jó. – felelte immár felé fordulva. – kezd te, én addig dobok össze valami vacsorát. – pusziltam arcon, majd szabadulni akartam, de nem engedett.

- hölgyeké az elsőbbség és különben is be kell hoznom pár dolgot előtte a kocsiból. – válaszolta majd egy szájra puszi után utamra engedett.

- de nincs kukkolás. – emeltem fel figyelmeztetőileg ujjam. – isten ments, még a végén a fiúk….á semmi. – kottyintotta majdnem el magát, de meggondolta így kifelé vette az irányt. Pizsamám kíséretébe vonultam el fürdeni. Szigorúan magamra zárva a fürdő ajtót. Még véletlenül se csábuljon el. Először egy jótékony fürdőt akartam venni, de addig nem várathatom Kellant, így egy gyors zuhany lett belől. Mielőtt kibújtam volna rejtekemből végignéztem magamon.

Egy combig érő, régi, kinyúlt Disneys póló és egy francia bugyi. Ennyiből állt az esti viseletem. Igaz most itt van velem egy számomra még idegen férfi, de szeretne megismerni. Hát tegye azt. Arcomon izgatottság, szemembe huncutság és kíváncsiság látszódott.

- lássuk a medvét. – csúszott ki számon, mire jót kuncogtam eme kijelentésemen. A lakás pásztázva, Kellan keresésére indultam. Naná hogy a nappaliban a tv előtt találtam rá. Amint meglátta a szerelésem, jól láthatóvá vált hogy mi a véleménye. Nem csak az elakadó lélegzete volt árulkodó.

- mehetsz, én addig ütök össze valamit. – próbáltam elfojtani nevetésem, végül a konyha rejtekébe bújtam. Hallottam ahogy csukódik mögötte a fürdő ajtó, én pedig jó ízűen felnevettem. Nevetésem a telefonom zenélése szakította meg. Tuti hogy a lányok lesznek.

- mond. – szóltam bele automatikusan a telefonba. – honnét tudtad hogy én vagyok. – kérdezte a vonal végén értetlenül Ches.

- ismerlek már bennetek, ennyi az egész. – feleltem nevetve. – nők. – válaszolta flegmán, én pedig lelki szemeim előtt láttam hogy még fintorog is.

- tárgyra Ches, dolgom van. – szóltam rá ezzel kikerülve ám másik témát adva kezébe.

- ó mi dolgod van neked este tízkor? – sejtettem hogy ne hagyja szó nélkül, mért tette volna. – alvás, kipihenni téged. Megfelel a válasz. – vágtam vissza.

- alvás, kipihenni engem. Na ne etess. Hol van Mr. Lutz, bír még a farkával? – faggatózott. – igen téged,titeket. Nem volt szép hogy így itt hagytatok. Amúgy Kell fürdik és igen bír vele. Ám az előbb kissé kínossá vált neki a hely odabent. – kottyintottam én is egy picit. Hangos nyerítés volt a válasz majd fuldokolva átadta a telefont valakinek.

- ez hülye. Amúgy szia. Csak annyit akart mondani hogy holnap Mike Kellanestől vár téged is a partra. Csapunk egy kis bulit. – fojtatta Dave. – köszi, hányra menjünk? – kérdeztem miközben füleltem csobog e még a víz.

- ötre, az elágazásnál találkozunk. Nah szia jó estét és mond Kella-nek bírjon magával mert lesz nyissz-nyassz. – azzal rám rakta.

Első megdöbbenésembe lerogytam a székre és csak bámultam a telefont. Utálom ha rámbasszák a telefont. Emily is mindig ezt teszi velem. Egyszer ő és a többi is megkapja a magáét végette. Hasam húzott vissza a dühöngésből, ugyanis rég volt már az ebéd. A bosszankodást elnyomva lépdeltem a hűtőm felé.

- még jó hogy semmit sem hagytak. – csaptam be bosszúsan a hűtőajtót. – mi a mérgelődés tárgya? – halottam meg Kellan hangját, közvetlen mögülem. Ennek nem a fürdőben kéne lennie? Féltem megfordulni. Mitől? Hát a látványtól ami majd fogad. Nah jó, mélylevegő. Szóltam magamra majd óvatosan megfordultam.

- mintha rémet látnál? – simított végig arcomon. Ó anyám. Fújtam ki a bent tartott levegőt. Felvolt öltözve, ez az. Nevettem el magam amitől ő még hibbantabbnak nézett.

- sajnos nincs vacsora. A fiúk mindent felfaltak. – tereltem a témát és szabadulni próbáltam, de nem engedett.

- szerintem már minden tálalva van. – húzta végig kezét nyakamtól egész lefelé, végig az oldalamon majd hasamon megállapodott. Másik kezével hátam mögé nyúlt és még közelebb vont magához. Engedtem, mért ne tettem volna. Viszont így a tűzzel játszom. Ám gondolkodni többé nem volt esélyem mivel édes ajka enyémre tapadt.

Mámorító volt ahogy csókolt. Kezem felfedezőútra indult. Először a vizes hajába túrtam bele, ám hogy több élvezetet adjak saját magamnak elindultam lefelé. Egészen a póló aljáig húztam kezem végül benyúltam alá. Az a forró, izmos, erős, felsőtest. Anyám. Olvadtam mint a fagyi. Minden nő álma hogy ilyet érintsen. És ez nekem megadatott. Királynőnek érzetem magam. és ő az én hercegem. Igaz a szőkétől kicsit messze ál, de akkor is. Nem teljesülhet valóra minden állom és elképzelés. Hasam újbóli korgása vetett véget a mennyei pillanatnak.

- látom valaki nem elégszik meg a desszerttel. – mosolygott rám cinkosan. – de igenis a kedvemre való ez a desszert. – haraptam be alsó ajkam. – ám rég volt már ebéd. – feleltem az igazságnak megfelelőn.

- ne incselkedj mert nem lesz ebből vacsora és én is búcsút mondhatok a kisfickónak odalent. – lépett távolabb tőlem.

- öhm ezt Dave is említette. Pontosabban mi is volt a megállapodás vagy mi? – ültem le a székre.

- nem megállapodás, inkább sorolták a feltételeket. – mondta majd elutánozva a srácokat elmondta mi zajlott alig pár órája.

- az elejében igazuk van és jogos is. Viszont. – itt direkt tartottam szünetet. Annyira belemerült a konyhám felfedezésébe hogy élmény volt nézni. Főleg mikor lehajolt. Amint észrevette hogy nem beszélek és hogy őt nézem felém fordult.

- tetszik a látvány? – kérdezte hamis mosollyal. Egy fehér póló és egy rövidnadrág volt rajta. Ezzel kihangsúlyozva minden izmát, formás hátsóját. Annyira vonzotta a kezem hogy alig bírtam egyhelyben megülni.

- ennek a látványnak nem lehet ellen állni. – pattantam fel és ugrottam nyakába. Magam sem tudom mi ütött belé. Ami a rosszabb volt őt is hirtelen érte így majdnem a mosogatóba kötöttünk ki.

- bocsánat. – hajtottam le fejem. – ezért felesleges, sőt mutasd csak milyen vagy, igazából. – nézett mélyen a szemembe. Az a csodálat és őszinteség, rabul ejtett, nah meg a főképp a kék, gyémánt szemek.

- mért mondod mindig ezt? – vontam kérdőre. – mert te nem látod, de az nem az igazi arcod ahogy másokkal viselkedsz. Az a megfelelni akarás rajtad. Ilyen vagy valójában. Szeleburdi, gyönyörű és nem mellesleg kívánatos. Jó ha a srácokkal vagy előbújik belőled, de nem ennyire. – tett le a pultra, majd ellépett mellőlem. –hová mész? – ragadtam meg kezét és rántottam vissza. – főzni vagyis pontosabban összedobok egy pizzát. – nyomott egy puszit homlokomra. A pulton ülve figyeltem ahogy a félisten birtokba veszi a konyhám. Eddig is felszabadult volt, de most. Szinte repült. Együtt nyújtottuk ki a Kellan által összehozott pizza tésztát, majd ő az ujján forgatva alakította ki pizza formájúra. Tátott szájjal figyeltem és most már teljesen beleestem. Megkente ketchupal majd nem tudom hol találta a sonkát és a sajtot de azt is rátette, végül irány a sütő.

- így ni. – csapta össze a kezeit. –mi az? – kérdezte elém lépve. – tartogatsz még valami meglepetést? – néztem rá nagyra nyílt szemekkel. – rengeteget, de szeretek főzni. Baj? – húzott ölébe. – nem, csak meglepő. – feleletem. Közösen, egy kisebb lisztcsatát közbevetve kitakarítottuk a konyhát. Majd a tv előtt elfogyasztottuk az ízletes pizzát. Kellan újabb meglepetése az a két pohár tej volt, amit lehúzott a pizza után. Én csak ámultam-bámultam és agyamat lassacskán ellepte a rózsaszín köd.

- kajás vagyok vagy mért bámulsz ennyire? – kérdezett rá mivel már egy ideje őt néztem. – nem csak először a főzés most meg a tej. Meg az hogy hol barát, hol csábító vagy. Kész. Hány arcod van még Kellan Lutz? – hajoltam közelebb.

- egy arcom, de rengeteg érzésem. – felelte ő is közelebb hajolva. –és most mit érzel? – simítottam végig arcán. – azt hogy megcsókolnálak legszívesebben, de ha nem megyek most rögtön a mosdóba bepisilek. – ugrott fel ezzel a varázst megszakítva. Ám én mégis nevettem rajta. Elrakodtam gyorsan a nappaliba majd a szobám ajtaja előtt megvártam.

- már mész is? – kérdezte szomorúan. – igen, késő van. És a fiúk programot terveztek délutánra, szóval te is aludj. – pusziltam homlokon mire vaspántként fonta körém kezeit. – aludhatok veled? – nézett édesen a szemembe. – még nem. – mosolyogtam rá. – nem leszek rossz, léci. – könyörgött. – mindenkinél így próbálkozol? – nevettem el magam a cuki ám mégis vicces arca láttán.

- csak Loránál, de ő könnyen manipulálható. – felelte vállalt vonva. – lécííí, Chris. – nyafogott tovább.

- Lora, ő a …. – nem tudtam kifejezni magam meg fojtatni sem mivel közbevágott. – az unokahúgom és nem több mint négy éves. – ölelt magához. Az egyik pillanatban még érzetem majd nem érzetem a lábam alatt a talajt. Kellan úgy gondolta hogy ezzel meghatott így szó szerint bevitt az ágyba. Betakart majd cinkosan mosolyogva így szól:

- amúgy ő könyörög mindig hogy had aludjon mellettem ha otthon vagyok. Azt mondja olyan vagyok mint egy óriás plüssmackó.

Én csak tátottam a szám, meg persze hagytam hogy mellém feküdjön.

- levegőt is vegyél. És jó éjszakát. – mondta felém fordulva. Én szorosan a ball, ő meg a jobb felén feküdt az ágynak. Ő alig fél perc és már aludt is, míg én csak a plafont néztem meredten. Most mit tegyek? Beleszerettem ebbe a hibbantba. Megoldásra viszont már nem jutottam mivel elnyomott az álom.

Reggel a félhomályban úszó szobára ébredtem és mellettem az üres ágyra. Szép, ennyi volt az álom. Tudtam tudtam nagyon jól hogy minden pasi egyforma. Egyformán bunkók és csak a szex kell nekik. Mivel Kellan ezt nem kapta meg tőlem, így lelépett szó nélkül. Jobb is így. Szememet már szúrták a könnynek, de tartottam magam. Még utolsó reményszálba kapaszkodva körbejártam a házat. De mind hiába. Elkeseredésembe a konyhába mentem és pia után kezdtem kutatni. Persze hogy most sehol nem volt egy korbor vagy maradék sör.

- hogy dögölnél meg Kellan Lutz. – üvöltöttem majd úgy isten igazából kitört belőlem a sírás. Lábaim már alig bírtak el így a földre rogytam kínomba. Ott zokogtam tovább mikor is nyílt az ajtó…………………………