Bocsánat az eltűnésért, de nem szándékos volt. Helyzet az hogy ez nem a fejihez kapcsolódik, de szertetel készült Nektek miért türelmesek voltatok hozzám. És még egy embernek. De előtte:
Mivel ez egy Kellan blog így a hagyományt nem szabad megtörnöm. Viszont ez egy novella. Igen jól hallottátok, olvastátok. Egy Novella annak a Lánynak aki segítségével megtaláltam a szerelmet. Így is imádom Kellan és néha napján csorgatom is utána a nyálam(ezért kapni fogok :D), de most átadom testestől-lelkestől Kittinek! Tiéd hacsak egy novella erejéig, de a Tiéd! Mr. Lutz!(nőgyógyászodxD)
Csajom Köszönök Mindent, de Főképp a Bátyádat! Hálám örökké üldözni fog és ha tudom meg is hálálom ezt a nagy ajándékot! Szeretés Van Csajom! (L)
(persze a többiekről sem feledkeztem el. Idővel ők is sorra kerülnek!)
By:Krixta
Íme egy szelet a hálámból:
„Tartozz hozzám! Tartozz hozzám igazán, és én attól boldog leszek, téged is boldoggá teszlek!”
Novella: A legnagyobb Kincs, amit a Sors szánt nekem.
Kitti
Már a tűrőképességem határán álltam mikor újra megszólaltam.
- Csajom, öt ismétlem öt perc múlva indulás. – dörömböltem be drága sógornőm ajtaján. Már vagy fél órája könyörgöm neki hogy öltözzön és menjünk. Meghalok. Vásárolhatnékom van. Nah jó nem ez a fő ok. Inkább az hogy ki akarok menekülni ebből a szerelemmel felfűtött légkörből. Nem elég ezek ott bent ketten – jó nem mintha nem bánnám, végül is nekem köszönhetik főképp hogy együtt vannak. Még drága húgocskám is beállt a sorba. Szégyen a húgom előbb bepasizott, mint én. Röhejes. Ezt nem hagyhatom!
- mindjárt megy. –jött a válasz imádott bátyámtól, barátnőm-sógornőm fogva tartójától. Mióta ismerik egymást elválaszthatatlanok.
- igen ezt már hallottam. Mi lenne ha néha velem is lehetne nem csak veled. Nem csak szexből áll a világ. – üvöltöttem magamból kikelve majd nagy léptekkel indultam meg kifele. Minél messzebb ettől a háztól. Még annyit hallottam hogy nevet és tesz egy-két szép megjegyzést, de annyira felvoltam dúlva hogy nem is figyeltem rá. Bevágódtam a kocsimba és maxra tekertem a hangerőt. LMFAO- party rock. Imádom! Azon a kevés helyen majdnem táncra perdültem és a végére már együtt énekeltem a számot az előadókkal. És egyszer csak, láss csodás Krisz is megérkezett. Persze bátyuskám kíséretében.
- csajos buli, semmi barát. Tesóról pedig szó sem lehet. – néztem szúrós szemekkel bátyámra. – vissza a karmokat cica. Csak kikísértem. – hajolt be az ablakon és ott fojtatták ahol a gondolom a szobában abbahagyták.
- egy: cica nem én vagyok hanem ő. Kettő: egész nap veled van, nem unod még? – tettem fel a számomra költői kérdést.
- nem. – vágta rá rögtön majd újra belekezdett volna a nyalakodásba de rászóltam. Ekkor durcás fejjel átjött az én oldalamra.
- azt hiszem összekell szednem neked egy csávót, kibírhatatlan vagy. De imádlak. – jegyezte meg majd egy puszi után befelé vette az irányt.
Hangosan, talán túl hangosan fújtam ki a levegőt mert Krisz ijedten nézett rám.
- jól vagyok. – emeltem fel a kezem. – nem úgy látszik, de nem bánom, békén hagylak. – vont vállat. Nem akartam ilyen lenni, de már napok óta robbanni tudnék.
Fél óra elteltével, jó pár szatyor kíséretében, fáradtan ám mégis jókedvűen rogytunk le az egyik kávézó teraszára.
- ez isteni volt. – dőltem hátra miközben azon gondolkodtam mikor éreztem magam ilyen jól.
- nagyon, alig érzem a lában. – panaszkodott Krisz lábát masszírozva, majd a telefonjáért kezdett kutatni, de megállítottam.
- semmi pasi. – vigyorogtam rá.
- csak egy pici sms. – nézett rám könyörgőn.
- és mit írnál neki. Olyat amit még nem tud persze. – kérdeztem kezem még mindig övén tartva.
– mondjuk azt hogy a húga egy hajcsár, több ezer bolton rángatott végig és még egy smst sem enged meg nekem, pedig én önszántamból elkísértem depi elleni vásárkörútjára. – hadarta majd kezét kiszabadítva már fel is pattant.
- hé megállni. – kiáltottam s már szaladtam is utána, de ekkor egy oszlopba ütköztem. Olyan erővel csapódtam neki hogy seggre estem. Felnézve nem egy oszlop volt, vagyis egy oszlopnak tűnő elég magas, izmos ember. A szemembe tűző naptól nem láttam az arcát. De sokat nem kellett várnom, leguggolt hozzám így szemügyre tudtam venni. Mi? Nem ez nem lehet. Ilyen nincs. És még hasonló szavak jöttek elő miközben az „oszlop” arcát szemügyre vettem.
- jól vagy? – szólalt meg ekkor és itt már tényleg nem álom volt. – ühüm. – ennyit bírtam kinyögni majd megpróbáltam feltápászkodni. Ő mint udvarias férfi a könyökömnél fogva segített ebben.
- gyere ülj le. – húzott ki nekem egy széket majd rám villantotta tökéletes mosolyát. – biztos jól vagy? – vizslatott végig. Fura volt ez a nézés. Sőt az is hogy maga Kellan Lutz ül velem szemben. És hogy a hatást fokozzuk, ekkor Rob igen az a Rob. A szexi vámpírsztár Robert Pattinson lépett az asztalhoz.
- Kell minden rendben? – kérdezte majd hol rám, hol barátjára nézett. Különös arckifejezést nem tudtam mire vélni. Ám ekkor mintha áramot vezettek volna végig rajtam. Bizsergett az egész testem és ennek nem más volt az oka, mint Kellan keze, amely az enyémet fogta. Hogy szándékosan vagy csak véletlenül fogta meg, nem tudom, de nagyon jól eset.
- csak történt egy kis baleset, de már jól vagyunk. – kacsintott rám.
- hát oké. Magatokra hagylak. – mondta Rob majd biccentett és már ott sem volt. Alig hittem a szememnek. Megbabonázva néztem Rob távolodó alakját, s egy nagyobb sóhajt is megengedtem magamnak.
- kár. – szólalt meg az előttem ülő félisten.
- micsoda? – kérdeztem vissza.
- hát hogy ő jön be. Pedig borzasztó a modora és rendetlen. A cigiről meg már ne is beszéljek ugye. – kezdte el lehordani Robot mire én vállba csaptam. Oké nem tudom honnét jött ez a reakció, amitől persze majdnem a kezem tört szilánkosra, de neki tetszet.
- először is Rob nem lehet olyan amilyenek te leírod vagyis csak próbálod leírni. – csaptam az asztalra. – másodszor is kimondta neked, hogy Ő jön be. – hajoltam közelebb hogy mélyen a szemébe tudjak nézni.
- csak egy következtetés volt. Mivel úgy néztél rá, mint egy istenre. – könyökölt fel, ezzel még közelebb hajolva hozzám.
- rossz következtetés. Bevallom nőiesen jó pasinak, színésznek tartom. De más az esetem. – hajoltam még közel. Annyira hogy már arcomat cirógatta forró lehelete. Ám nem hajolt el, sőt még közelebb jött.
- ó igen. És ki az ested? – szinte elkábított a szeme. És az a forróság ami akkor keletkezett mikor végigsimított az arcomon majdnem helyben elégetett. Most mondjam azt hogy te. Azzal kezébe adom magam. Így csak ennyit válaszoltam.
- egy srác. – hangom nem volt több suttogásnál, de ezt ő nem észlelte. Már megint rossz következtetést vont le. Majdnem hangosan felnevettem elkínzott arca láttán, de ekkor Krisz vágódott az asztalhoz.
- tudom sokáig voltam, de a bátyádat képtelenség lelőni. – hadarta majd lehuppant a székre. Mikor tudatosult benne nem ketten ülünk az asztalnál kikerekedtek a szemei. Sőt mikor rájött ki is ül a ballján hangosat sikkantott. Láttam Kellanon hogy előre retteg a reakciótól, de felesleges volt. Krisz csak nézte, ahogy én és nem hitte el hogy ez igaz. Életem legnagyobb részét itt töltöttem Londonba, sőt még a szülővárosomnak is nevezhetem, mivel itt születtem, de eddig soha egyetlen egy sztárral sem találkoztam. Erre ma kettőbe is belebotlok. Egybe szó szerint. Hihetetlen. Ábrándozásomból Kellan húzott vissza.
- hölgyeim sajnálom, de nekem mennem kell, sajnos. –mondta majd készülődni kezdett. Istenem az a mondd hogy maradjak nézés majdnem az őrületbe kergetett.
- ami azt illeti nekünk is, örülök hogy megismerhettelek. – felelte egyenes Kellanak intézve szavait barátnőm, majd a szatyrokat összeszedve elindult a kocsi felé.
- Kitti a kocsinál várlak. –szólt vissza szigorú, majd rám villantotta az öt percet kapsz, de mindent tudni akarok, nézését.
Ezen jót nevettem. Ezek szerint a depressziómnak vége. Vagy legalábbis ez a napom jobb. Nem csak Kellan miatt. Visszakaptam a barátnőmet is. Ám ekkor elkövettem egy hibát. Belenéztem Kellan szemébe. Az a fájdalom. Hogy lehet egy pasi ekkora hatással rám? Legszívesebb megsimogattam volna az arcát, sőt megcsókoltam volna. Oké Kitti most állítsd le magad! Szóltam magamra.
- mikor láthatlak? – lépett közelebb. Meglepett ez a kérdés, de megdobogtatta szívem.
- mikor szeretnél? – néztem fel rá.
- mindig! – simított ki egy tincset arcomból. –gyönyörű szemed van. – súgta majd keze végigrajzolta arcom minden centijét. Neked szebb. Akart lenni a válasz ám ekkor hangos dudaszó törte meg az idillt. Megfojtom. Isten bizony megfojtom. Oldalra fordultam, de nem Krisz volt hanem egy szőke hajú nő. Mérgesen meredt ránk majd újra dudált. Kellan hangosan fújt egyet majd fülemhez hajolt.
- megkereslek. – súgta majd eltűnt. Én csak álltam ott mint egy szobor és azt az irányt néztem ahol ő „kilépett” az életemből.
- csajos miden oké? – telegetett előttem Krisz. – Kittus hallasz? – fogta meg vállam.
- menjünk. – ennyit tudtam mondani. Most csak a szobámra volt szükségem és egy jó pörgős számra.
Otthon rögvest barlangomba menekültem. Még láttam bátyám aggódó tekintetét, s ennyi. Bekapcsoltam a hifit és ami legelőször jött arra kezdtem tombolni. Talán egy órát csinálhattam ezt mikor éreztem hogy kezdek megnyugodni. Eldőltem az ágyon és gondolkodni kezdtem. Mért teszi velem ezt az élet? Mért űz velem ilyen játékot? Mért mért mért? Hogyan keres meg? Ez volt az egészben a legnevetségesebb. Oké annyi tud Kittinek hívnak, azt kész. Újabb tíz perc után átléptem a harmadik fázisba ami a leszarom mi lesz dolog volt. Ekkor viszont nyílt az ajtó.
- kopp-kopp bejöhetek. – dugta be fejét bátyám.
- már bent vagy. – feleltem fel se nézve.
- ugyan hugi mi történt? – vetődött mellém.
- ugye ezzel csak engem akarsz etetni. Krisz tutti elmondta. – fordultam feléje. – el, de csak azért mert aggóik ő is. Nah meg persze mindent megbeszélünk. – villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt.
- nekem köszönhetitek, elsősorban. – húztam ki magam.
- tudom és életem végig hálás is leszek ezért, érte, értünk. – mondta mosolyogva.
- lehet is. – dőltem vissza. – jaj te majom, ne lógasd a nózid. – azzal rám vetette magát és csikizni kezdett.
- oké-oké, nem lógatod csak hagyd abba. – fuldokoltam mire megkegyelmezett. Imádom a bátyám. Ő a legjobb szanax a világon. Nah meg persze a húgom és a sógornőm.
- elmondod mi bánt? – terelte eredeti formájába vissza a témát.
- semmi. – mondtam de erre egy szigorú nézést kaptam. – oké. Megismerkedtem egy sráccal, de csak ennyi. – hajtottam le fejem.
- aki nem mellékesen Kellan Lutz. – lépett be az ajtón Kris. Áruló! Szépen vagyunk ám. Mérgesen néztem rá, mire ő rám vigyorgott.
- az a Kellan Lutz. A nyálgolyó? – kérdezte bátyám mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
- most meg mi van? – nézett ránk banbán.
- semmi kicsim de az a fej amit vágtál, minden pénzt megért. – magyarázta neki élete párja.
- szépen vagyunk, kinevetitek az idősebbet. Nah negáljatok csak. – azzal ránk vetette magát.
Volt itt minden. Csikizés, harapás, ütés. Vadultunk mikor nyílt az ajtó.
- kicsi a rakás és engem kihagytok. – pufogta húgom, mire repült feléje a párna. – hát ez kár volt, nagy kár. – szónokolta majd megindult felénk. Itt kezdődött csak igazán a vadulás. Bátyám feje, Krisz orra, Húgom feje, Nekem pedig a kezem bánta.
- oké holnap reggelig tűzszünet. – kelt fel az ágyról Bátyus. – pizsi osztás. – nyomott fejünkre egy-egy puszit majd Krisszel elindult kifelé.
- semmi huncutkodás az éjjel. Holnap visszavágó. – felelte a majom mellettem majd ő is a szobájába vonult. Jól egyedül lettem hagyva. Unalmába és gondolatterelés képen mi tegyen az ember lánya. Naná hogy leül a gép elé. Drága sógornőm javából facebook manó lett belőlem. Utam ezért rögvest oda is vezetett.
1 üzenet. Vajon ki lehet az? Azonnal megnyitottam és ettől majdnem hanyatt vágódtam.
Íme:
Szia Szépszemű!
Gondolom most az ájulás környékez. De én mondtam hogy megkereslek! :D Igaz több mint fél napomba telet de megérte. Legalábbis remélem. Ha van kedved találkozni irj. De ha nincs akkor is. Valahogy majd csak rá veszlek. Várom válaszod. Elbűvöltél. Jó éjt. Puszi Kellan!
Úr isten. Úr isteeeeeen. És még ezredszer is Úr isten. Alig hittem a szememnek. Sőt el sem akartam hinni az imént olvasottakat. De hogy a sokk ne legyen elég. Felugrott az ablak.
- szia tündérem. – irt rám Kellan.
- öhm szia. – válaszoltam.
- jól vagy? – kérdezte egy mosolygós smile kíséretében.
- nem egészen. – feleltem az igazságnak megfelelően.
- sejtettem, de nem is örülsz nekem? – újabb kérdés és újabb smilek, de ezek már szomorúak voltak.
- mondta vagyis írta itt valaki. – már megint rémeket lát szegényem. Ettől persze új erőre kapott. Egész éjjel. Sőt innentől kezdve minden éjjel beszéltünk. Szó szerint átbeszéltük az estéket. Volt hogy napközben is, de az ritka alkalom volt. Olykor-olykor találkoztunk is. Végül az egyik hétvégén feltette a nagy kérdés. Miszerint leszek e, egyenlőre csak a barátnője.
Fél év elteltével gyűrű is került az ujjamra. Mondhatom a föld felett lebegtem ezer méterre.
Majd egy évvel később:
- Mrs Lutz, nem akarom elkeseríteni, de körülbelül két másodperce van arra hogy elkészüljön mielőtt az örült sógornője meg nem fojtja. – szónokolta életem szerelme az ajtófélfának támaszkodva.
- már is kész vagyok, csak előbb segíts felhúzni a zipzárt. – száguldottam oda hozzá mitől nyelt egy nagyot.
– azt hiszem maradunk. –jegyezte meg miközben a zipzárral bajlódott.
– dehogy Krisz le is fejezne. A bátyámról meg már nem is beszélve. – feleltem az igazságnak megfelelően. – és különben is keresztanyuka szeretnék lenni. – fordultam feléje.
– és anyuka? – tette fel váratlanul a kérdést mire én levegőt is elfelejtettem venni. – jó oké felejtsd el, még csak egy hete vagyunk házasok, megértelek. – kezdett le mentegetőzni. Hatásos módszerhez folyamodtam, ami nem más volt mint egy csók. Ez mindig bevált, ahogy most is.
- majd idővel az is. De most ha tényleg nem indulunk el még keresztszülők sem lehetünk. – mormoltam mire ismét rátapadt ajkaimra. Kezdtünk nagyon belemelegedni mikor hangosan dudáltak.
- megjött a banya. – sóhajtottam majd egy utolsó szájra puszi után, férjemmel az oldalamon indultunk a keresztelőre. Férjem. Istenem de fura ezt kimondani. Ha valaki ezt egy évvel ezelőtt mondja nekem, kiröhögöm. Erre tessék. Itt élek London szívében, egy csodás házban a legcsodálatosabb emberrel a földön, aki már a férjem. Kell ennél több. Nekem egyenlőre nem. Boldog vagyok és ennyi.
