8. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a 7 komi és sajnálom hogy ennyit kellett várni, de elég rossz hetem volt. Remélem megérte! De ezt majd döntsétek el ti. Fejiről annyit:

Utálhatok nyugodtan a végéért, főleg egy valaki. Ám valahol vége kell hogy legyen a fejinek. Remélem sikerült átadnom amit én érzek ha egy Linkin Park koncertfelvételt nézek. Ezzel a fejivel szeretném kifejezni hálámat Amynek aki bűnbe vitt mikor megmutatta az első zenéjüket, videoklipjüket és végül a koncertfelvételt. Azóta fanatikus vagyok, épp ezért kerültek be a töribe. Köszönöm(L)

5oldal és pokli függővég ééééééés az első bejegyzés az új oldalon amit ennek a törinek alkotott meg az én imádott barátnőm Enci. Köszönöm Mégegyszer(L)

Jó olvasást és emlékezzetek a határ 5!

UI: hamarosan Chat is lesz! :D

Pusssss(L)

Kstev

8. Fejezet!

Christiana

Lassan hajtottam. Túl lassan. Agyam mindenhol járt. Annyira felkavart az a csók. Nem is akármilyen csók. A legjobb, legédesebb, legleglegebb csók mindközül, amit valaha kaptam.

Mögöttem csak úgy nyomták a dudát. De türelmetlen valakinek. Egy sötétített üvegű autó volt. Már majdnem a rendszámtáblámon lógott. Nagyon siethet, mivel a következő kanyar után előzött. Pechére ekkor egy jelzőlámpa megállított minket.

- ezt megszívtad, köcsög. – nevettem fel hangosan.

Alig fél perc és már mehettünk is tovább. Az előttem lévő autó csak úgy száguldott. A reptérre vezető út egyre zsúfoltabb lett. Mért most akar mindenki utazni. Sóhajtottam fel majd bearaszoltam a sorba.

A gép landolása előtt kerek tíz perccel előbb érkeztem. Azt már mondanom sem kell hogy parkolót is alig találtam. Viszont amint leparkoltam, nagy bánatomra a legutolsó sorban, befelé vettem az irányt, szinte futva.

Egy gombostű számára sem akadt már hely, annyian voltak. Irtózom a tömegtől, de hát meg kell várnom Gigit. Beljebb nyomtam magam a tömegen és megnéztem a táblát.

- tíz perc késés, remek. – mormogtam majd hátraarcot véve a kijárat felé indultam. Legszívesebben rágyújtottam volna, de hát erről is leszoktam. Így inkább leültem a padra és néztem hogy löki föl egyik embere a másikat. Mindenki most megy nyaralni, mázlisták. Nah jó okod nincs a nyavalygásra. Itt élsz Los Angelesben, karnyújtásra a tengertől, csupa olyan baráttal aki imád és te is őket. Szóltam magamra, jogosan. A tervezett tíz perc előtt szerencsére előbb landolt a gép.

Az emberek mint a hangyák esőkor, úgy lepték el a csarnokot. Családok, barátok ölelkeztek össze, boldogan, mosolyogva, némelyek sírva. Voltak viszont, sietős, ideges emberek is. Nem mindenki bírja a repülőt és nem mindenki nyaralni jött ide.

Szememmel folyton Gigit kerestem. Féltem hátha lekéste a gépet vagy meggondolta magát és mégsem jött el. Egyszer csak egy nagy sikítás majd megláttam hogy eldob mindent és felém iramodik. Feleszmélni sem volt időm. Szó szerint becsapódott s a földön kötöttük ki. Ezzel magunkra vonva az össze ember figyelmét. Míg én feszélyezve éreztem magam, őt cseppet sem érdekelte. Úgy ölelt magához hogy nem kaptam levegőt.

- Gigi megfojtasz. – préseltem ki magamból a mondatot.

- ó bocsi. – engedett el. – de nem is örülsz hogy itt vagyok? – hajtotta le a fejét. Istenem hogy lehet valaki ennyire kuka.

- jobban mint hinnéd, de nem itt akarok bizonytani. – mondtam majd fejemmel a bámészkodó tömeg felé böktem.

- szard le őket. Azért van a szemük hogy nézzenek. – mormogta majd gyilkos pillantásokat vetett rájuk.

- igen is, de inkább menjünk mielőtt a fele társaság halott nem lesz. – húztam fel nevetve majd a bőröndjeiért léptem amit csak úgy eldobott.

- hagytál otthon valamit? – néztem rá kérdőn.

- ha-ha, nagyon vicces. – öltött nyelvet majd az egyik, súlyos bőröndöt magához ragadta. Úgy haladt előre mintha otthon lenne, követni is alig bírtam. Viszont ami feltűnt hogy összeöltöztünk. Rövid, barna naci volt mindkettőnkön, s mivel kánikula van itt spagetti pántos, mélyen dekoltált, kékes felső. És ami még említésre való az a nyaklánc mindkettőnk nyakában. Ezüst nyaklánc rózsakvarc szív medállal. Mért pont ez? Mivel a rózsakvarc a szeretet szimbóluma ahogy a szív is. Mind viseltük, barátságunk jelképe ként. És sosem vettük le, egy percre sem. Jó, azért fürdéshez igen.

- fú de meleg van. – cövekelt le a bejáratnál Gigim.

- itt az év nagy részében igen. – mondtam majd a napszemüvegem felvéve a kocsi felé vettem az irányt.

- nézzétek ott van. – kiáltotta valaki majd egy egész csoport rohamozta meg az egyik kocsit. A sejtésem nem csal ez ugyan az a kocsi volt ami engem leelőzött.

- vajon ki kelthet ekkora őrületet? – töprengett el barátném.

- nem emlékszel. Ez Los Angeles a sztárok hazája. – motyogtam miközben a bőröndöket ügyeskedtem be a csomagtartóba.

- kezdem felfogni, de ez nem……. Ó te jó ég. – kiáltotta majd a karomat rángatni kezdte.

- mi az már. – fordultam hirtelen feléje. Idegesített már hogy ráz.

- az nem…nem Kellan Lutz. – mutatott a tömeg felé. És lám tényleg ő volt az. Átöltözve, megfürödve, legalábbis haja erről tanúskodott. Hát igen aki csak úgy elrohan, vaxosan. Akkor nagyon sietett most viszont letörölhetetlen, szexi mosollyal arcán osztja az autógrammokat, fotózkodik. Hihetetlen egy pasas. Végül menedzsere felszólítására elindult befelé. Hirtelen furcsa érzés fogott el. Meg nem tudnám mondani miféle. Hatalmas, céltudatos léptekkel haladt. Nem bírtam levenni róla a tekintetem. Egyszer csak megfordult, hogy „búcsút” intsen. A fényképezőgépek kattogtak, a lányok sikítottak, az újságírók pedig különböző kérdésekkel árasztották el. Nem lehet neki könnyű, az egyszer biztos.

- anyám két perce sem vagyok itt és máris egy sztárba botlok, sőt nem is akármilyenbe. – ájuldozott Gigi, ám az utolsó mondatnál jelentőségteljesen rám nézett.

- és még ide is integet. – fojtatta tovább. – nézz már oda te bamba. – lökött rajtam egyet, mivel én épp a földel voltam elfoglalva. Felnézve a távolról rám meredő, kék szemekbe néztem. Ugyan azt a csillogás véltem felfedezni mint a csókunknál. Önkéntelenül is számhoz emeltem a kezem. Még mindig túlontúl élénk volt az emlék. Felém dobott egy puszit majd mutatta hogy felhív végül belépett, ezzel eltűnt.

A tömeg ekkor felém indult. Ó te jó ég. Gyulladt fel a piros lámpa.

- szállj be. – kiáltottam Gigire. Ám ő nem volt nagyon beszámítható állapotba.

- hallod, később áradozhatsz de most lépjünk mielőtt ezek ízekre nem szednek minket. – löktem rajta egyet majd bevágódva az autóba indítottam is.

Hazáig egy szót sem szóltunk. Én személy szerint az átéltektől, Gigi szerintem meg sokkot kapott. Kezdtem aggódni érte, ám ő lepett meg engem.

- minden apró részletet, érted mindent tudni akarok. – nézett rám szigorún mikor már a ház előtt álltunk majd kiszállt s befelé vette az irányt. Köpni, nyelni nem tudtam. Csak pislogtam, még akkor is mikor bentről hatalmas sikítás hallatszott. Azt hiszem a szomszédok előbb-utóbb feljelentenek minket csendháborításért. Kicibáltam a két bőröndöt s bevonszoltam a házba. Bent a lányok visító kupaca fogadott, s a srácok értetlen feje.

- hát ő lenne Gigi. – szóltam oda a fiúknak majd a konyha felé vettem az irányt. Valamit innom kell erre a nagy „megrázkódtatásra”.

Hideg, ásványvízre esett a választásom. Lerogytam az első székre és csak voltam.

- minden oké? – lépett mellém Mike majd kezét a vállamra tette.

- persze. –néztem rá.

- rendben. Ha kellenék, tudod hol találsz. – adott egy puszit a fejemre majd kiment. Tényleg olyan már mint a bátyám.

Jó félórát ücsörögtem egymagam, majd megelégelve a magányt csatlakoztam a többiekhez. Egész délután és este is kerültem hogy Gigivel akár egy percre is kettesben maradjak. Viszont, mivel ő velem alszik, nem kerülhetem el folyton.

Hajnali egy volt hogy ágyba keveredtem. Szerencsémre nem faggatózott. Ugyanis ahogy a feje a párnához ért, már aludt is.

- jó éjt. – súgtam majd megpróbálkoztam én is valami alvás félével. Először a jobb majd a ball oldalamra feküdtem. Majd hason, végül hanyatt. Sehogy nem volt jó. Ha behunytam a szemem őt láttam, érzetem. Kezdtem egyre idegesebb lenni, így végül kiosontam a konyhába. Csend és sötétség honolt mindenhol. Néha lehetett hallani ahogy valamelyik fel-fel horkant.

A hűtőben szerencsére találtam hideg tejet. Töltöttem egy pohárral majd leültem. Iszogatás közben próbáltam megfejteni vajon mért nem tudom elfelejteni Kellant. De semmi okosra nem jutottam.

Reggel hat volt mikor úgy döntöttem ideje egy keveset aludni is.

Kellan

Nem tehettem más. Ott kelet hagynom. Ismerem Jacobot már annyira hogy ha nem megyek le ő jön fel. Viszont az amivel nem számoltam az az volt hogy tiszta vax voltam. Ezt közöltem is vele mire szem forgatva közölte a sofőrrel hogy menjen vissza a szállodába

- kerek tíz percet kapsz, semmivel sem többet. Itt várlak. – lökött ki az autóból. Gyorsan a kulcsért indultam. Ám mivel már kijelentkeztem így nem kaptam szobát.

- csak tusolni szeretnék meg egy tiszta ruhát. – néztem a recepciós hölgyre könyörgőn. Hatott is, hogy ne hatott volna. Pár perccel később már az egyik szobában találtam magam. gyors zuhany, s mikor kiléptem onnan lám-lám tiszta ruha fogadott az egyik széken. Mit tesz ha az ember fia sztár, méghozzá igen kedvelt sztár. Két dudaszó, tehát lejárt az időm. Egy puszi kíséretében megköszöntem a hölgynek hogy megmentette az életem majd rohantam is mielőtt itt hagynak. Mondjuk nem lenne célszerű. Akkor kit mutogatnának a holnapi vörös szőnyeges puccparádén? Egyértelmű hogy engem nem.

Alighogy betettem a hátsóm már indult is az autó. Örült tempóban hajtott. Jacob közben ecsetelte a holnapi elvárásait, de én nem figyeltem rá. Egész másutt jártam, vagyis csak egy személyre tudtam gondolni. Christiana már a legelső alkalommal is elvarázsolt. Viszont a mai tette után kitörölhetetlenül beleégett az agyamba. Istenem az a csók, húztam végig kezem számon. Még mindig érzetem az ízét.

A sofőr ekkor hirtelen oldalra rántotta a kormányt ezzel elérve hogy újra a jelenbe zökkenjek. Feleszmélni sem volt időm már a reptér parkolójában voltunk.

- itt várj. – szólt rám Jacob. Mindig ez van. Kezdem unni az utasítgatásait. Dühömben a telefonért nyúltam és tárcsáztam anyut.

Alig húsz perc múlva valaki feltépte az ajtóm.

- jelenés nagyfiú. – mosolygott Jacob, s szélesre tárta az ajtót.

Örült emberek hada lepett el nyomban. Kérdések, szerelmi vallomások ezrei hangoztak el. Kiosztottam pár autógrammot végül a „mester” utasítását követve befelé vettem az irányt. Szokásos hercehurca. Az ajtóból még visszaintegettem nekik, mikor megakadta a szemem a távolban két lányon. Hunyorognom kellett hogy kitudjam venni kik azok.

Meglepetésemre Chris volt és egy ismeretlen lány. Tekintete találkozott az enyémmel. Még így távolról is érzetem a borzongás és a milliárdnyi áramocskát amit kivált belőlem ha csak rám néz. Ekkor újra a csók jutott eszembe. S mintha olvasna a gondolataimba szájához emelte kezét. Tehát rá is ekkora hatással volt. Futott át agyamon. Ám ezzel nem csak ő volt így. Én sem tudtam feledni a hozzám simuló, törékeny testét és csókja édes izét.

- idő van. – rántott rajtam egyet Jac. Mogorván néztem mire ő egy sóhaj kíséretében befelé indult. Egy gyors puszi feléje, s jeleztem hogy majd hívni fogom, integetés a rajongóknak, végül elindultam Jacob után.

Christiana

- ébresztő csipkerózsika. – kiáltották ketten is majd mivel nem válaszoltam rám vetették magukat. Gigi és Em voltak.

- jól van, fenn vagyok. – löktem le magamról őket majd átfordultam az oldalamra.

- oké, te akartad. – mondta Gigi.

- fiúk, valakit fel kéne ébreszteni. – kiáltotta Emily. Fogalmam sem volt hogy mit tervezhetnek, de sejtésem szerint semmi jót. Így is lett. Hamarosan az ágy már nem süppedt be mellettem, s a csönd is nagy lett. Kinyitottam a szemem hogy megnézzem hova lettek. Ám amit ezt megtettem kaptam egy vödör vizet a képembe.

- hogy kapnátok be, ahányan vagytok. – dühöngtem majd a kert felé vettem az irányt. Hogy mért oda? Mivel a jómadarak sem értették, követtek. Itt viszont nekem sem kellett több. Megnyitottam a kerti csapot, s a tömlőt egyenes a banda felé irányítottam. A lányok sikítottak a fiúk káromkodtak, ám nem volt menekülés.

- ezek után mer valaki velem szívózni? – kérdeztem s elzártam a csapot.

- nem. – skandálták egyszerre, kivéve Ches.

- te? – néztem rá érdeklődve.

- amelyik kutya ugat, nem harap. – öltött nyelvet majd mellém lépett.

- jól áll a vizes póló. – tűrte el az egyik előre logó tincsemet.

- te sem panaszkodhatsz. – mértem végig. Erre csak elmosolyodott majd a csapot megnyitva elkapta a kezem és a tömlőt újra a srácok felé irányította.

- bosszú. – nevetett fel. Jót nevettem az elázott társaságom, viszont mikor felém fordult és engem is bőrig áztatott egyből lelohadt a kedvem.

- oké most már mindenki kellően vizes. Azt javaslom menjük átöltözni majd enni. Ugyanis fiúk minket este várnak. – szólalt fel Mike.

- igenis apu. – szalutáltak a fiúk majd befelé indultak.

- hé, nehogy bemenjetek így. Mindenki itt vetkőzik le. Nem takarítok még egyszer. – szólt rájuk Emily.

- szívem ezt te sem gondolod komolyan. – nézett rá Mike, a fiúk pedig vetkőzni kezdtek. Gigi, Bree, Em, Mike és Én csak néztük ahogy a fiúk megválnak ruháiktól, kivéve a bokszer, majd befelé veszik az irányt.

- máskor ilyennel, ne fenyegetőzz. – fordult Mike Em felé. – nah gyertek. – mosolyodott el s befelé tuszkolt minket.

Miután mindenki száraz ruhába bújt, elfogyasztottuk Emily mennyei spagettijét. Után pedig már annyi volt az idő hogy készülődni kezdjünk a koncertre.

A fiúk egységesen, fekete nadrág és fekete LP feliratú pólóba bújtak. Mi csajok, a saját kreálmányunkat húztuk elő a szekrényből. Azaz fekete trikó „Linkin Park Girls” felirattal, hozzá fekete rövidnaci és Em kérésére magas sarkú.

Mikor mind teljes harci díszben voltunk, mivel smink nem kellet csak a hajunkon igazítottunk picit, kimentünk a nappaliba.

Hangos füttyök és elismerő szavak majd Mike így szólt.

- sajnálom lányok ebben. – mutatott rajtunk végig. – nem engedhetem, hogy el gyertek. – rázta meg a fejét s most a fiúk is helyeslően bólintottak.

- mi? – kérdeztük egyszerre.

- túlontúl feltűnő és még a végén lecsapnak titeket a kezünkről. – sétált Mike Em mellé majd megcsókolta.

- meg különben is. egy majdnem kétórás koncertet ebben a micsodában akartok végigtombolni. – húzta el a száját Chester. – bár bevallom, nekem tetszik. – kacsintott rám. Azt hiszem megint el kell vele beszélgetnem.

- oké a cipőt átvesszük. – sóhajtott Emily. Pár perc múlva már saruban tértünk vissza hozzájuk, s nyomban indultunk is. Semmit sem lehetett leolvasni az arcukról. Két kocsival mentünk, mivel egybe nem fértünk volna be. Én meg persze Bree vállaltuk be a sofőrök szerepét. Hátulról mentünk a helyszínre, mivel elől minden levolt zárva és az egészet a nézők hada lepte el. A fiúk egy buszba lettek „elszállásolva” mivel szabadtéri színpad volt. Persze mivel Vip kártyát kaptunk, meg a fiúkhoz tartoztunk mi is ott cuccoltunk le. Húsz perc pihi és utána kezdődik a koncert. A nap már lemenőben volt, a szél ép hogy fújt majd egyszer csak a nyüzsit felváltotta az emberek hangja.

- Linkin Park, Linkin Park. – skandálta a tömeg.

Az izgalom a levegőben is tapintható volt.

- idő van fiúk. – emelkedett fel Joe majd elfoglalta a helyét. A tömeg amint a Requiem első sorai elkezdődtek fütyülni, sikongatni kezdtek.

- show time. – nézett össze Dave és Rob, majd ők is a színpad felé vették az irányt.

A banda szépen elfoglalta helyét a színpadon itt már a tömeg tombolt. Majd a fiúk belecsaptak a lecsóba és felcsendült az első szám a Wretches and Kings.

Az a összhang ami az első perctől kialakult a fiúk és a közönség között valami csoda volt. Egyszerre mozogtak, énekeltek. Interneten láttam már hogy mit művelnek egy-egy koncerten. Élőbe látni viszont egész más.

- én nem tudok itt ülni. – ugrott fel Emily majd mi is követtük példáját. A biztonsági őr nyakába akasztottuk a kártyánkat majd megkeresve a legkisebb rést befurakodtunk a tömegbe. Természetesen az első sorba. Mike ezt mind látta, s ettől még nagyobb mosoly terült szét arcán. Az amit a srácok a színpadon művelnek egyenesen varázsos. Így kommunikálni a közönséggel, senkit nem láttam még. És az hogy le is merészkednek a színpadról egyenesen a tömegbe veszélyes, de mégis káprázatos. Az az energia ami Mike-ból és Ches-ből áradt, ránk is átragadt s a végén már tomboltunk a közönséggel együtt. Elképesztő volt látni/hallgatni hogy a több ezer ember egyszerre énekel és mozog.

Mikor a New Divide felhangzott Chester egyenes ránk nézve énekelt. Tudja hogy ez az egyik kedvencünk, tőlük.

Majd jött a Faint, Empty Spaces, When They Come For Me, Waiting For The End.

Az újdonság az Iridescent. És még sorolhatnám 17 számot játszottak végig majd egy kis szünet után Mike csendre szólította fel a tömeget.

Persze mindenki hallgatott rá. A fiúk összenéztek majd mosolyogva a háttérbe vonultak. Vajon mire készülhet Mike? A fiúk tuti tudják, ám megkérdezni nem tudtam mivel a tömeg fogva tartott.

Mike az emelvényre állt, levette a szemüvegét majd beleszólt a mikrofonba………..

a csajok lánca:

és egy videó, az egyik koncertről: http://www.youtube.com/watch?v=lDE5QIg9sYY&feature=related

Köszönöm hogy itt voltatok!(L)