Üdv!

Üdv néktek Csajócáim!

Nem Friss hanem egy vmi!
Eltünök pár napra itthonról vagyis pontosabban egy teljes hétre vagyis 8napra! Tehát a Frisselés ma is és jövöhéten is elmarad. Sorry de nyaralni megyek! Jaj de jó ezt igy leirni! :D Oké nem blablálok csak annyi ha már feji nincs megosztom ezeket veletek!

Gumimaci, hmmmmmm :D :P

 mert Calvin Klein ami valjuk be nem Klein! :D

és végül amiért idén(ha lesz a magyar vásznakon) érdemes moziba menni vagy nem is tudom h lesz de engem elvarázsolt! Vajon mért is! :D

Nah de pofa alapállás és szót fogadok anyucinak és megyek aludni. Jók legyetek és van egy hetetek gyarapítani a komiszámot! Jó nyarat! Pusssssss(L)
Kstev

15. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Sziasztok!

Először is bocsánat az egyhetes késésért. Tudom mindig rinyálok hogy nem jönnek a komik és mikor összejön nem hozom a Friss! Sajnálom és Szégyelem magam! De hát vannak dolgok amik felborítják az életet. És ez most hála ég kifejezetten Jó értelemben értendő! Ezért is ez a feji Kittinek megy, tudod te hogy mért Csajom! Köszönöm, Hálám Örökké Üldöz! Szeri van érte! Meg annak a 7 lelkes komizonak akik irtak! Köszönöm!

Jó olvasást és Öszintén a komikkal! Határ nincs, de viszont ezentúl Péntekenként lesz csak Friss, nem tudom még meddig!

Pusss(L)
Kstev

UI:ha hiba lenne benne, bocsi. Nem vagyok Önmagam! :D

15 fejezet!

Kellan

Arra az átkozott telefonra keltem. Ébresztő volt nem hívás. Ideje futnom. Odakint már virradt Máskor a legelső dallamra felkelek de most. Ez a reggel nagyban más volt mint a többi. Másabb mivel nem egyedül voltam. Jó volt barátnőm. És néha ott is aludt nálam, de az a múlt. Már majdnem két hónapja hogy egyedül feküdtem és keltem. De ez most megváltozott. Vagyis, inkább csak ízelítőt kapok abból ami lehetne. És mi lehetne? Hát még nem biztosat nem tudok mondani, de eddig Chris. Nehéz dió, de képes vagyok küzdeni érte. Apropó a szépség aki mellettem édesen alszik. Felé fordultam. Egy angyal volt. Nem is inkább istennő. A kócos haja, kisimult csodás arca egyszerűen elvarázsolt. És azok az ajkak. Istenem. Legszívesebben fölé hajolnék és addig csókolnám míg bírom levegővel. Ám félő hogy felébred így a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv érvényes. Esetemben pedig a szájnak.

Nézem, csodálom, gyönyörködöm benne. És nem tudom elhinni hogy tényleg itt fekszik mellettem. Vagyis én fekszem az ő ágyában.

- azt hiszem kezdek beléd esni. – jött a vallomás egy perc alatt. - Ugye tudod hogy ez mind a te hibád. – szúrtam le suttogva. De nem tudtam rá haragudni. Emlékezetembe véstem mind a tegnapot és ezt a csodás percet. Valahogy olyan nyugtató volt. Lehunytam szemem és elképzeltem milyen lenne minden reggel így ébredni. Először csak beérném ennyivel. Talán még azt is elviselném hogy az esküvőig nem tehetem magamévá, csak maradjon mellettem. De hisz senkit nem lehet kényszerből a másikhoz kötni, így marad a remény.

Ábrándozásomból, ami kezdett rossz útra terelődni, a mobilom újbóli rezgése zökkentett ki. Igen a kocogás. De valahogy sehogy sem megy a felkelés. Pedig mániákusan megszállottja vagyok bármely sportnak. A futás meg főképp jót tesz. Ellazít, kiengedhetem a gőzt és még kontrolba tartja a fizikumomat. Elképesztő mi hogy tudok csupán egy sportágról beszélni. Hát ez van. Még egy utolsó pillantást vetettem a tündére majd egy gyors zuhany után felvettem a szokásos futó ruhám. Kék trikó, fekete rövidnadrág. Füles a fülembe és már kész is. Ja meg persze cipő és a napszemcsi Még magamhoz vettem némi pénzt hogy bevásároljak majd kiléptem az utcára.

Bemelegítettem majd nekiindultam. Háromutcányit futottam le mikor felfedeztem egy szupermarketet.

Az eladók, a vásárlók mind annyira furán néztek rám. Mi furcsa van abban hogy egy magamfajta bevásárol? Na jó nem mindenki büszkélkedhet a Kellan Lutz névvel, de istenem mi is emberek vagyunk. Néhányan bátrabbak voltak, így a bámulás helyett megkérdezték kaphatnak e autogramot. Sőt voltak aki beszélgetni is kezdet. Fura emberek vannak, de nem lehetünk mind egyformák. A pénztáros csaj volt a legjobb. Ő hirtelen azt se tudta hol van. Fél órába telt a kétszatyornyi élelmiszer bevitele a gépbe. Újabb tíz perc mire kinyögte, persze a rossz összeget. Még szerencse hogy résen voltam így kevesebbet adtam mint amennyit ő kért volna. Ha nem figyelek a fél vagyonomtól vehettem volna búcsút. Szégyenkezve elnézést kért mire egy mosollyal és egy autogrammal lett gazdagabb. Nem tehet róla hogy ekkora hatást gyakoroltam rá. Elégé fényezi az egóm, de olykor az őrület határán is állok némelyiki hisztis, állítólag belém szerelmes tinitől.

A munícióm magamhoz vétele után hazafelé vettem az irányt. Vagyis akarom mondani Chrishez. Mivel a cuccokkal nem futhattam így gyalog tettem meg az alig négyszáz métert. Közben kiosztottam pár autogramot, fotózkodtam, csevegtem. De végül eljutottam a házig. Reméltem nincs még fenn. Halkan surrantam befelé, viszont a konyhába nem várt látvány fogadott. Megakartam lepni egy finom reggelivel, helyette ő lepett meg engem, elég rendesen. Ott feküdt a földön és zokogott.

Azonnal eldobtam mindent és hozzá rohantam.

- mi történt? – öleltem magamhoz, de olyan volt mintha egy szobrot tartanék kezeim közt. – Chris minden rendben? – kérdeztem kissé eltolva magamtól hogy lássam arcát. Nem felelt, rám sem nézett. Csak sírt hangtalanul. Könnyei csak úgy száguldottak végig csodás arcán. – az istenit, szólalj már meg. – szóltam rá kissé erélyesebben. Ekkor csodák csodájára rám emelte könnytől áztatott, duzzadt, piros szemeit.

- menj el Kellan. – súgta megtörten. – menj és ne gyere vissza. – mondta utoljára majd felállt és kisétált az ajtón. Utána akartam menni, de erőszakkal nem megyek semmire. Menni sem volt erőm, nem akartam egyedül hagyni. Így úgy döntöttem elkészítem a reggelit. Mi lehet ami ennyire felzaklatta? Mért hideg, elutasító velem szemben? Mért menjek és ne is jöjjek vissza?

Csak úgy cikáztak a kérdések. Emily, Gigi ők tudhatják. De vajon jó ötlet őket felhívni? Á nem ezt kettőnknek kell megoldania. Jutottam el erre a megállapodásra majd nekiláttam reggelit gyártani.

Christiana

Nem akartam sírni, főképp nem egy pasi miatt. Így amint erőm volt, kiszabadultam Kellan óvó karmai közül és felkaparva magam a földről kimentem a konyhából. Remélem értette amit mondtam és nem lesz már itt mire kijövök a fürdőből. Igen erre van most szükségem. Egy forró fürdő és már nem is fog fájni. Lemosom magamról ezt az egészet. Magamra zártam az ajtót és elkezdtem megengedni a forró, habos vizet. Levetkőztem majd elnyúltam az isteni vízbe. Próbáltam ellazulni, kikapcsolni az agyam. Még egy darabig rázott az ideg és a könnyeim is folytak. De szép lassan csitult a kitörésem. Túl élénk volt az emlék. Igaz akkor több minden történt és őt már ismertem fél éve. De az emlék. Az üres ágy és ő sehol. Se egy cetli vagy sms. Túlon túl eleven volt. Próbáltam elnyomni.

Oly annyira ment hogy éreztem lassan nyel el a víz. Először akartam. Akartam a fulladást de nem lehet öngyilkos egy pasi végett. Így cégül fuldokolva de kimásztam a vízből. Ott álltam a tükörrel szemben és csak bámultam magam. Mivé lettem? Tettem fel a költői kérdést. Jó pár kilóval kevesebb vagyok, hajam is hosszú már. De az ami leginkább zavart a szememben lévő érzelmek sokasága. Szépen lassan a szobám felé vettem az irányt. Csak egy jó alvás és eltűnik a fájdalom. Ám ekkor a konyhából edénycsörömpölés jött. Megfojtom ha ő lesz az. Egy vázát a kezembe vettem, végszükség esetén ha nem Kellan lenne, majd kiosontam. Úgy szorítottam magamon a törölközőt hogy elfehéredtek már az ujjaim is.

- mi a fenét művelsz te még itt. – szóltam rá dühösen. – a fenébe is, nem azt mondtam hogy tűnj el innen! – indultam meg feléje. – Chris, nyugi, beszéljük meg jó. – emelte fel a kezeit. – nincs itt mit megbeszélni. Mondtam, hogy menj el. Indíts vagy hívóm a rendőrséget. – itt már tajtékoztam. Mégis mit képzel. Mi a fenét kéne ezen megbeszélnünk. Remegtem és a könnyeim is kezdtek hullani. De ez nem a szomorúságtól volt. Nem, ez ideg. Behunytam a szemeim és próbáltam lenyugodni. Ment is volna mikor is megéreztem hogy hozzám ér. A jóleső bizsergés most sem maradt el és szívem is vágtába kezdett. Akartam mondani hogy mért nem fogadott szót és ment el. Ám a hangom nem volt sehol. Elakartam taszítani, de nem tudtam mozdulni. Az erős karok majdhogynem összetörtek. Tudtam mire készül Vagyis nem csak tudtam hanem éreztem is. De eszem ágába se volt kinyitni a szemem. Bábuként hagytam hogy felemeljen és átvigyen a szobámba. Az sem érdekelt hogy csak egy törülköző fedi testem. Nem. Nem akartam szembenézni a fájdalommal. Elakartam kerülni, bármi áron, de el.

- szedd össze magad én addig hozok valami innivalót. – szólalt meg majd halottam ahogy kimegy. Amint az ajtó csukódott kinyitottam a szemem. A szobámba az ágyamon feküdtem egy törölközőbe csavarva. Erőm összeszedve elmásztam a szekrényig. Magamra kaptam egy inget és egy rövidnadrágot majd visszaültem az ágyra.

Percekkel később jött is. Némán a kezembe nyomta a poharat majd elhelyezkedett mellettem. Közelsége egyszerre volt jó és rossz. Milliárdnyi érzelem futott rajtam végig. Nem szólt semmit, csak várt. Lassan eltüntettem a pohár tartalmát majd ránéztem. Arca fájdalmat, rémületet és mérhetetlen aggódást tükrözött.

- két éve történt. – szólaltam meg, ezzel megtörve a csendet. – író voltam. Sikeres író mérhetetlen sok pénzel és önteltséggel. – kezdtem bele. Feltépni a régi sebet, fájt, de meg kell tennem. Érte, magamért, értünk. – hírnév ami a fejembe szállt. Bulik, alkohol, drog és minden egyes éjszaka más férfival bújtam ágyába. Nagyképű, utálatos ember lett belőlem. A barátaim szépen lassan elhagytak. És egy nap a szüleim is közölték nem vagyok többé a lányuk. – meséltem míg nem az emléktől összeszorult a torkom. Kellan ezt észrevette. Közelebb jött és megfogta a kezem. – akkor nem érdekelt. Elmondtam őket mindennek. Szereztem új barátokat, de ők nem voltak olyanok mint az előtt. Kihasználtak. Ugyan úgy ahogy a pasik is. Ám az egyik bemutatón megláttam őt. – lábadt könnybe újra a szemem. – a csillogó kék szemek elhitették velem a hamis dolgokat. Percek alatt szerettem beléje. Összeköltöztünk. Magányos nappalok, vad éjszakák, míg végül. – itt már a szívem is szúrt. Kellan most már ölelt.

- nem muszáj. – súgta de én tiltakozni kezdtem. – de igenis muszáj. – néztem egyenesen a szemébe. Beletelt pár percbe de újra megszólaltam.

- míg végül egyik reggel az üres ágyra ébredtem. Először azt gondoltam csak dolgozni ment. Nem törődtem vele. De mikor a fürdőbe mentem és nem voltak ott a cuccai. Se a hálóban. Akkor tudatosult bennem hogy elment. Úgy hogy egy szót, levelet nem hagyott. Ekkor süllyedtem vissza oda ahonnan ő felkarolt. Annyi különbséggel hogy én ezt mind tudatosan tettem. Direkt ittam, olykor drogoztam hogy a fájdalom és főképp az undor enyhüljön. Itt jön a kérdés miféle undor mivel a fájdalmat ismered. A saját magamtól való undorodás. – hajtottam le fejem majd töviről hegyire elmeséltem hogy használtam ki a férfi társadalmat, csupán bosszúból.

Mondandóm végén vártam vajon mi lesz a reakciója. De ő nem mondott semmit csak szorított magához, még jobban.

- sajnálom. – súgta majd egy puszit adott a fejemre. – nagyon sajnálom Chris. – súgta újra majd felállt. Rémülten néztem utána, de ő csak halad kifelé. Menjen, most már tud mindent. Utolsó dühömbe a falnak vágtam a poharat. Felkeltem az ágyról, bevágtam az ajtót majd a lejátszóhoz léptem. Betettem a fiúk Bleed It Out számát majd eldőltem az ágyon.

Fekve tomboltam. Nem tudom de ha a számukat hallgatom mindig megnyugszom. Legyen az bármelyik. A számok csak pörögte, az egész szobát betöltötte a srácok hangja, és én egyre nyugodtabb lettem.

Sőt az Iridescent első sorai után már a szememet sem bírtam tartani. Így tehetetlenül hagytam hogy az álomvilág merüljek. Különöset álmodtam. Mintha valaki simogatna és becézgetne. Jó volt, sőt élveztem is.

- élvezem hogy ennyire hozzám simulsz és szívesebben maradnék is, de Emily azt mondta ha nem készülsz el időbe, megfojt. – szólalt meg valaki közvetlen mellőlem. Szemeim azonnal kipattantak, s rögvest el is vesztek Kellan vágyakozó pillantásában.

- mit keresel még mindig itt? – tettem fel most kedvesen és kissé komásan a kérdést. – neked is szia. – mosolygott rám mitől én olvadni kezdtem. Önkéntelenül is megnyaltam a szám és szememmel bíztattam tegye is meg, amire ő is vágyik. Nem is váratott sokáig. Óvatosan hajolt fölém és az a csók. Óvó, érzéki, gyengéd és mintha szerelemes lett ez a csók. De mivel én vadabb vagyok ezért nem bírtam így közelebb húztam magamhoz és ostromolni kezdtem. Én már a pólót tűrtem fel rajta, míg ő az ingem gombolta mikor dudáltak.

- ez Emily lesz. – lehelte nyakamba. – ühüm. – ennyit bírtam kinyögni. Még mindig túlságosan a hatás alatt voltam.

- jól vagy? – húzódott távolabb.

- túlélem, de te inkább. – vigyorodtam el mire amaz értetlenül nézett rám. – öhm, odalent. – mutattam fejemmel az irányba. Kellan követte tekintetem és egy hatalmas ó szakad fel belőle. – ez mind a te hibád. – nyomott vissza az ágyra. – ezért büntetés jár. – mondta majd a számra tapadt. Pechjére újabb dudaszó és melléje már csöngetés is társult. – küld el őket. – nézett mélyen a szemembe.

- nem tehetem. – tartottam a szemkontaktust. – és különben is még korai. Nem is járunk még vagy valami. – kezdtem el mentegetőzni.

- járjunk? – kérdezte. Tudtam hogy csak ez marad meg benne.

- hát nem is tudom. Távkapcsolat, jó ötlet? – kérdeztem komoly képpel. – egy próbát meg ér nem? – húzta fel cinkosan szemöldökét. –meg tudom hogy olcsó mentség meg korai de kezdek egyre jobban beléd zúgni. – vallott színt mitől én szóhoz sem jutottam. Szerencse vagy nem válaszra esélyem se volt mivel nyílt az ajtó és berobbantak rajta a lányok.

- sejthettük volna. Viszont most sicc, meg különben is a fiúk a nappaliban vannak. – vigyorgott ördögien Em majd kiráncigálta Kellant az ajtón. Majd Gigivel kezelésbe vettek a bulira.

Félórányi kínzás és startra kész voltam. Míg Gigi jelenlétébe kimentem üdvözölni a fiúkat, Em és Kellan a konyhába mentek. nem tetszik ez nekem. Mármint tudom hogy Em foglalt meg minden, de mi susmotolnivalójuk van.

- oké ha mindenki kész, indulhatunk is. – csapta össze a kezét Mike.

Három kocsival mentünk. Amit ismét furcsálltam. Egy aránylag eldugott lagúnaféleséghez. Mivel hamarosan sötét lesz így a fiúk fáklyákat tűztek a homokba. Majd előkerültek a székek asztalok,piák, kaják. És az elmaradhatatlan gitárok is.

Percek alatt hatalmas buli keveredett. Ettünk, Ittunk és mulattunk. Gigi és Rob nagyon egymásba voltak gabalyodva, így Ches meg is jegyezte nekik ideje haza menniük vagy a kocsi hátsó ülésére távozni. Ezért persze Mike-tól kapott egy fejbevágást. Kellan nagyon szótlan volt és csak ült egyhelyben, gondolataiba meredve.

- szörf? – kérdezte Joe. Az egész banda bólintott. Furcsállottam és már majdnem kérdeztem is hogy hogyan mikor megláttam Mike autója tetején a deszkákat. Nem csak a Kellan által nyújtott látvány nyűgözött le hanem a többieké is. Jó Dave és Joe nah meg Brad nem volt az a fajta. De Rob. Anyám az test. Szegény Gigim is majdnem lefojt a székről. Chester a marhasága végett pedig csak nézhette a fiúkat. Zsörtölődött is eleget.

Olyan tíz tájékában lehette mikor az elégé piás társaságot Mike felszólította a pakolásra. Nagy sajnálatára több hátránya volt vele mint előnye. Így a lányokkal és persze Mike és Kellan segédletével összepakoltunk. Idefele is ketten jöttünk Kellan kocsijával így nem volt furcsa. Ám a hallgatása az igen.

- baj van? – fordultam feléje.

- nincs, mért kellene? – nézett rám riadtan.

- nem csak olyan fura vagy. – mondtam mire válasz nem jött. Az út hátralévő részében csendben voltunk.

Tíz perc elteltével meg már nem értettem hogy mért nem vagyunk még otthon. A sötétben nem láttam sokat. De egyet viszont tisztán.

- Kellan ez a Los Angeles végét jelző tábla. Azt hittem haza viszel? Hova megyünk? – estem pánikba.

- jé tényleg. – vidult fel a majom arca majd hajtott tovább mintha misem történt volna.