2. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Valami más tőlem! 2 feji!

Igen- igen. Jól látjátok. Nem bírtam magammal. És a szavazás végét sem tudom megvárni. Nah meg persze a nyigásoknak sem:D

Itt a kövi feji. Örüljetek. Nem a megszokott szabványméret, de remélem tetszeni fog.

Pussss(L)
Kstev

Christiana

- halló? – szóltam bele félénken.
- jó napot megint én vagyok. – jött a válasz. Ó istenem, mit vétettem? Döntésképtelen vagyok, erre még pár perc gondolkodási időt sem kapok. Az órára nézve viszont rákellett döbbenem, nincs igazam. Több mint fél órája mondtam hogy visszahívom. Nem csoda hát, hogy ő hív engem.
- tehát hogy döntött? – szólt újra mitől én köpni nyelni nem tudtam.
Bree az arcomat vizslatta. Eltátogtam neki hogy megint az ügynök az. Mire ő egy mosoly kíséretében elmutogatta, hogy felhívja Emilyt, majd egy kacsintás és már el is tűnt. Szép barátnő mondhatom. Ám ezek ellenére sem tudom utálni érte.
- vállalom. – hadartam egy szuszra majd vártam. Csend, pötyögés, majd megint csend. Már azon voltam most rögtön visszamondom az egészet, mikor megszólalt.
- sajnos a három helyett, négy lenne az alkalmasabb. Nem okoz Önnek gondot? – kérdezte udvariasan. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy de igen. Ám ezt nem tehetem meg. Ez a munkám, ebből élek meg. És ami a legfontosabb. Minél több híresség fordul meg nálam, annál ismertebbé válok. De akarom én ezt? Töprengtem el picit. Visszaszállni a mókuskerékbe. De ha engem választottak és áldoz időt arra hogy megfűzzön, akkor fontos lehet nekik.
- legyen. – sóhajtottam nagyot.
- sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Kellan négyre ott lesz. További szép napot! – mondta majd letette. Bunkó. Még hogy sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Ha, vicces mondhatom. Meglátszik hogy ez is csak férfiból van. Zsörtölődtem mikor barátnőm lépdelt befelé az ajtón.
- nah? – huppant le a fotelba.
- jön, négyre. – feleltem unottan majd a papírokkal kezdtem foglalkozni.
- és ezt csak így mondod. – pattant fel majd rémes hangon elutánozta amit én mondtam az előbb.
- képzeld, igen. – dobtam az asztalra az éppen kezemben lévő aktát.
- ő is csak egy sztárocska, úgy mint a többi. Lefotózom aztán viszont látás. – morogtam mérgesen.
- én mondom, fogsz te még mást mondani. Főleg ha majd meglátod. – mondta, majd egy száz wattos mosoly kíséretében az asztalához sétált.
- lefotózom azt viszont látás. – dünnyögte mire én mérgesen néztem rá.
- látnád magad ilyenkor. Olyan vagy mint egy megöregedett apáca. – zsörtölődött tovább.
- ha-ha nagyon vicces. – mosolyogtam rá.
– de tudtom szerint te ki se látsz a munkából, szóval ideje lenne most már azt is elkezdeni. És az én magánéletemet meg békén hagyni. – mondtam majd elétettem a napi anyagot.
- magánéleted? Neked van olyanod is? – nézett rám nagyra nőtt szemekkel. – melyik fiókban rejtegeted. – és most még szemtelen is. kész, betelt a pohár.
- nah menj a dolgodra, mielőtt nem állok jót magamért. – osztottam ki majd visszaültem a gépem elé.
-papapapapa. – kotyogott mint egy kotlós tyúk. – vajon miben kell majd lefényképezned? – tűnődött kifelé menet.
- lehet hogy….ó te jó ég. – visította. – mi van ha csak egy bokszer lesz rajta, vagy még az sem? – kiáltotta széles vigyorral arcán.
- egyszer már szerepelt a Calvin Klein fotósorozatban. És hát akkor…..elégé hiányos volt az öltözéke. – kalandozott el a drága.
- tudom, de nem hiszem. Nem kaptam efféle email-t. – lomboztam le kedvét ezzel a mondattal.
- ki tudja, eredetileg ő sem szerepelt az alanyok között. - vidult fel újra.
- sipirc, dolgozni. – szóltam rá mire ő egy nyelvöltés után távozott. Végre békén hagy. Fújtam ki a levegőt, mire az ő feje jelent meg újból az ajtóban.
- zavaromban azt elfelejtettem mondani. Em üzeni, nincs gáz. Jössz, mikor tudsz. – bólintottam mire ő szerencsére távozott. Istenemre mondom kár volt őket összeengedni. Eddig Bree volt a csendesebb, visszafogottabb. Miután viszont összeköltöztünk megváltozott, vagyis Emily volt a felbujtó. Ő hát hogy is fejezzem ki. Nem éppen mindennapi jelenség. És ez még csak finom megfogalmazás volt. De így imádom mindkettőt.
A reggeli eseményekre, nah meg felpörgött barátnőm végett lehajtottam egy jó erős feketét, majd belevetettem magam a munkába. Titkon Bree szavain járt az agyam. Mi van ha tényleg egy olyan fotózást fogok ki? Úr isten, belese merek gondolni. Hogy vonjam figyelmem, teljes mértékben a munkára koncentráltam.

Tíz után a feje tetejére állt a ház. A szentem nem győzte egyedül a munkát és így tornyosultak az emberek a váróban.
- álmodozás helyett, dolgozhatnál is. – szúrtam le miközben elosztottam kit vállalok át.
- nem tehetek róla hogy rossz volt a gép, utána meg a világítás. – dünnyögte.
- aha én is ezt mondanám. – mosolyogtam rá.
Délig megállás nélkül futkostam ide-oda. Hol fényképeztem, hol a telefonáltam. Mindig volt valamit csinálni.
Egykor úgy döntöttük, pihenünk egy keveset. Átugrottunk a szemközti étterembe.
- végre valami tápanyag. – dörzsölte össze kezét mikor a pincér lerakta eléje a tányért.
- akkor egyél, addig is csend van. – jegyeztem meg. Szerencsére nem szólt vissza, inkább evett. Ebéd egy kis pihenővel egybekötve. Csak sajnos hamar eltelt. Utána újra mentünk dolgozni. Fél négykor ürült ki a váró.
- nah végre. – rogytunk le a kanapéra. Immár az irodába.
Megnyugtató volt a csend és a nyugalom. Persze mint minden jónak ennek is vége szakadt. Kivételesen nem Bree törte meg a csendet, hanem a mobilom.
- egy sms. – mondtam hangosan. – késik. – húztam el a szám.
- az gáz. – jött a tömör unott válasz. – hogy míííí. –visította rá két másodpercire.
- neked irt, ő? – ült fel hirtelen.
- nagyon úgy néz ki. – lengettem meg előtte a mobilt. Szentpillantás alatt kapta ki kezemből a készüléket és vihorászva olvasta azt a pár sort. Már majdnem mondtam neki valamit mikor nyílt az ajtó………..