1. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

1. Valami más,tőlem!

Hirtelen kipattant feji, hogy ne maradjatok Feji nélkül, míg a másik készül. az az igazság happy rész jönne, de én megint nem vagyok a toppon. Szal most ezt dobtam össze nektek. Kiváncsian várom a reakciókat!

Pussss(L)
Kstev

UI:mindenkinek Boldog Nyuszit, Sok locsolót és csokit! Kell a boldogsághormon:D

Valami más.

1. Fejezet!

Valaki azt tanácsolta írjam ki magamból az érzéseim. Hát el is kezdtem. De nem hittem hogy ennek az lesz a sorsa hogy egyszer egy könyvet adok ki. Nagy sikert aratott, a hírnév pedig a fejembe szállt. Önpusztításba kezdtem. Éjszakai bulik. Mérhetetlen piálás. Néha egy-egy cigi is belefért, de a drogot nem próbáltam ki soha. A családom már nem ismert rám így eltávolodott tőlem. Ahogy a barátai is szépen lassan elhagytak. A férfiak szemében csak egy darab rongy voltam. Egyetlen éjszakára kellettem aztán eldobtak maguktól. Az elején fel sem tűnt. Sőt élveztem is a villogást. Ám egy napon, mikor már az üres lakás fogadott döbbentem rá. Vége! Mindenem elveszett és mindenkim elhagyott. Gondoltam ez már a vég, innen nincs tovább……..

Több hónapig csak léteztem de nem éltem. Míg egyszer csak megtörtént a csoda.
Ezt a csodát egy lány hozta meg nekem. Lelki társam lett és kihúzott a mocsárból. Végre visszatértem az életbe. Igaz a régi életem eltűnt, ahogy volt. Ház,család, barátok, pénz, hírnév. Minden, de a jelen volt már a fontos. Új életet kezdtem. Új környezet, új emberek, új munka.

Alig pár hónap alatt rendeződött az életem.

Jelen:
Összeköltöztem barátnőmmel. Vettünk egy cuki kis házat, közvetlen a tengerpart mellett. Ő énekes lett, de vele nem szaladt el a ló. Megmaradt ugyan annak aki volt. Én pedig a fotózás minden művészetét sajátítottam el. Olyan szinten hogy a nyáron megnyitottam az első foto stúdióm. Kicsiben kezdtem, de alig egy hónap alatt egy nagyvállalattá nőtte ki magát. Itt már felkészültebb voltam. Viszont az ember nem mindig készülhet fel eléggé. Főleg a hirtelen dolgokra nem.

Egyik nap épp a stúdióba hajtottam, mikor a mobilom vad csörömpöléssel kelt életre táskámba. Lehúzódtam az út szélére és kutatni kezdtem. Női táska rejtelme. Annyi minden elfér egy pici táskában, de hogy még el is tűnjön. A legalján találtam rá a még mindig csörgő készülékre. Kitartó, bárki is legyen az.
Meglelve rögvest a fülemhez kaptam.
- tessék? – szóltam bele.
- jó napot! Jacob Flekk vagyok és egyeztetni szeretném a fotózás időpontját. – válaszolta egy eléggé férfias hang a vonal túlsó végéről.
- öhm egy pillanat. – mondtam majd kutatni kezdtem a határidőnaplóm. Sürgősen rendet kell tennem ebben a táskában, döntöttem el miközben lázasan kerestem a fekete könyvet.
- igen, kiről is lenne szó? – kérdeztem immár a lapokat nyálazva. Egyetlen egy név sem szerepelt a héten. Mármint akit nekem kéne fényképeznem. Van egy társam is. vele felváltva végezzük a munkát. De persze én sem húzom ki magam semmiféle munka alól.
- Kellan Lutzról. – válaszolta a férfi.
- a társa adta meg számát, mivel ő már nem tud a héten több fotózást bevállalni. – fojtatta.
- öhm, hát ami azt illeti. – hadováltam miközben lelki szemim előtt megjelent a félisten képe.
- nem tudja vállalni? – kérdezte s mintha jót mulatna rajtam.
- de tudom vállalni. Mikor lenne jó önöknek? – feleltem rögvest mire a vonal másik végén az illető a kuncogását próbálta köhögésnek álcázni.
- a mai nap megfelelne. Úgy délután háromkor. – mondta én meg gondolkodni kezdtem. Ma van a csajos napunk. Ilyenkor mindegyikünk előbb elszabadul és együtt bevetjük magunkat a városba. Törtem az agyam a megoldáson. Ha visszautasítom, lehet hogy nem is kapok soha többé ilyen felkérést. Ha elvállalom, akkor lőttek a mai napomnak.
- még megkell néznem a naptáram. Visszahívhatnám! – mondtam s közben könyörögtem az égieknek igen legyen a válasz.
- természetesen. – mondta majd lediktálta a telefonszámát és letette. Szinte sokkos állapotban hajtottam tovább. Ez is csak velem történhet meg. Lányos zavaromban még azt sem kérdeztem meg milyen fényképezésről lenne szó.
Beérve társam hatalmas vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztem miközben lepakoltam. Mázsásnak éreztem magam. szinte hívogatott a székem. Lerogytam rá és úgy néztem tovább azt az embert, akit nem birok felismerni.
- belém semmi, inkább te mesélj. Mitől vagy ennyire gondterhelt? – ült le mellém. Ő a másik lelki társam. Nem lehet mindig csak egy embert terhelni. Mi hárman alkotunk egy triumvirátus-t. Persze mi csajok vagyunk, nem pasik. A különbség ennyi csak.
- hívtak. Egy megbízás, ma délutánra. – könyököltem az asztalra, s közben a közös képünkön merengtem. Olyan keveset látom a másik fontos személyt. Erre most közbeszólnak.
- és ebben mi a rossz? – telegette türelmetlenül előttem.
- csajos nap. – ennyit mondtam és ő rögvest levágta miről van szó. Nagy sóhaj volt a válasz majd gondolkodóba esett.

Így ültünk fél órán keresztül mikor az asztalon lévő telefon megcsörrent.
Egymásra néztünk majd nagyot sóhajtva, remegő gyomorral felemeltem a kagylót……


Fojt Köv ha tetzsik. Ez egy másik én. Kiváncsi lennék a véleménykre, bátran, nem sértődők meg.