9. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Újabb ötös és jön is a Friss! Ám most szeretnék kipróbálni valamit. Kissé emelem a határt. Legyen csak egy 7es, jó! Aztán jön a következő friss!

Viszont a mostaniról annyit: NEM VÁLLALOK ÉRTE FELELŐSÉGET! Szóval csak erős idegzetű emberek olvassák és semmi veszélyes, sérülést okozótárgy NE legyen a közelben, és költözzetek le a földre nehogy leesetek a székről! Egy valaki főleg!

Köszönöm és Hajrá!

UI: ismét 5 oldal! :D

Pusssss(L)

Kstev

9 Fejezet!

Mike

Féltem, nem ez nem nevezhető annak. Inkább izgultam és ideges voltam. A tenyerem izzadt, pedig az enyém nem szokott. A szívem úgy döngette a mellkasom azt hittem kiszakad. Titkon hátranéztem Chesterre. Hüvelykujjával jelezte minden oké és bátorítólag rám mosolygott. A fiúk is eltátogtak egy hajrát. Visszafordulva a közönség felé vettem egy mély levegőt majd a számhoz emeltem a mikrofont. Csodálkoztam, remeg a kezem. Nem is kicsit. Jól van nagyfiú, szedd össze magad. Szóltam magamra végül megszólaltam.

- sziasztok. – egyetlen egy szó és már tomboltak. - Köszönjük, hogy ma velünk vagytok és ilyen fantasztikus közönségnek játszhatunk. – mondtam mire tapsolni, sikítani kezdtek.

- viszont időnk bőven van még hogy a hálánkat kifejezzük. Ezért most egy kis szünetet tartunk, de főleg azért hogy Chester barátom egy kicsit pihenjen. Tudjátok már nem a ma csirke. – hadováltam össze vissza, de nekik tetszett.

- azért te sem vagy valami fiatal már. – gúnyolódót Ches. – és hogy félreértés ne essék , nem miattam álltunk meg. – hangsúlyozta majd felém fordult.

- mit is akartál mondani Mike. – nah ez volt az a pillanat mikor szívből utáltam Chestert, pedig ő a legjobb barátom. Belelát a fejembe is néha. Ám most mégis sürget.

- köszönöm. – súgtam oda neki mire jó száz wattos mosolyt eresztet.

- igazán semmiség, de tedd oda magad mert a végén még én teszem meg. És akkor pápá mondhatsz….- mondta volna tovább de én nagyot lökve rajta küldtem útjára.

- oké srácok. Most hogy Ches bácsi lelépett átvenném a szót. – fordultam ismét a közönség felé.

- tudod ki a bácsi, papa. – szólt vissza.

- kuss. – néztem rá szigorúan.

- pofa be. – akadékoskodott csak hogy övé legyen az utolsó szó.

- Ches. – szóltam rá mikor elindult felé.

- Mike. – vigyorgott mit a tejbe tök.

- Brad, Joe, Dave, Rob. – felelték a fiúk majd lecipelték Chestert a színfalak mögé.

- hú, ezt is leráztuk ám most térjünk a lényegre. Szeretném a ti segítségeteket kérni. – köszörültem meg a torkom. Sokak szeme ettől a mondattól felcsillant. Ilyenkor van az hogy sejtem mit gondolnak, de örülök neki hogy nem látok bele a fejükbe.

- van köztetek a tömegben egy lány. – mutattam a csajok felé. – barna, hosszú hajú, fekete trikóban. Látjátok? – mondtam és közben tartottam a szemkontaktus Emilyvel.

- remek, akkor legyetek szívesek felsegíteni ide hozzám. – adtam ki az utasít. A tömeg tette amit kértem. Felemelték szerelmem majd átadták a kordonon a biztonsági őrnek. Emily rémült arccal lépdelt felém. A fiúk közben begurították a zongorát, Ches pedig elfoglalta a helyét mögötte.

Időközben Em is felért. Felhúztam magam mellé az emelvényre és megfogtam a kezét.

- mire készülsz? – kérdezte halkan.

- majd meglátod. – nyomtam egy puszi homlokára s ismét a közönség felé fordultam.

- köszönöm a segítségeteket. – mondtam mire megint csak sikítás és tapsvihar.

- de most kérlek maradjatok csendben. – szónokoltam. Egy kis csevej még volt majd elhallgattak. Mire nem tudom még őket rávenni? Nah jó azt inkább még sem próbálom ki. még a végén botrány lenne belőle. Fiatalkorúak megrontásáért mehetnék a hűvösre. Jó ebben a melegben jó is lenne. Oké Mike fiú, félre a hantát, ugorj neki.

- azért hívtam fel ide Emilyt, aki nem mellesleg már egy majdnem két éve a barátnőm. Sőt, kit akarok becsapni százszorta több annál. – kacsintottam az említettre.

- igen csajok, sajnos foglalt vagyok – húztam ki magam büszkén mire lemondó sóhajok jöttek a közönség felől. - Ám a banda többi tagja még szabad. – mutattam hátra mire sokan fütyülni és sikítani kezdetek.

- de most nem erről van szó. – intettem őket megint csendre majd Emily felé fordultam és óvatosan térdre ereszkedtem előtte. Ő hirtelen szájához emelte a kezét s a szemei is még óriásibbak lettek.

- ne félj. – súgtam oda neki, miközben a hátam mögött babráltam. A tömeg felhördült majd feszülten várt, ahogy a többiek is. Kivéve a fiúk, ők tudtak a tervemről.

- kicsim. – szólaltam meg újra, kissé rekedten. – szeretlek mindennél és mindenkinél ezerszeresen jobban és veled szeretnék élni Örökké! Nah jó az Örökké talán túl sok idő, így legyen csak addig míg nyomorúságos életem véget nem ér. – vigyorogtam rá.

Emily

Nem hiszem el. ez is csak Mike lehet. Felhív magához a színpadra. Ez még nem annyira sokkoló, nah jó igen több ezer ember előtt. Úr isten! Majd térdre ereszkedik előttem. Azt hiszem itt ált meg bennem először az ütő. Elmondja a kis monológját. Közbe viccelődik az én idegeim meg kezdik felmondani a szolgálatot. Rám néz azokkal a csodás szemekkel, arcán azzal a letörölhetetlen, szívdöglesztő, csábító mosolyával. Majd szünetet tart.

Basszus ha ezt most rögtön nem hagyja abba én szívrohamot kapok, vagy elájulok. Félve a közönség felé néztem. Sokkos, feszült arcok mindenhol. Tehát nem csak rám van ilyen hatással. Majd véve a bátorságot a fiúk felé fordultam.

Mind hatalmas vigyorral képükön minket néznek. Kész, ezek tuti tudnak valamit. Vajon mit tervelhetett ki az előttem térdelő féleszű, akibe fülig bele vagyok esve már ahogy ő fogalmazott: egy majdnem két éve. És nem mellesleg aki még mindig engem bámul és nem szól egy mukkot sem.

- beszélj már. – sziszegtem oda fogaimon keresztül.

- de türelmetlen valaki. – vigyorodott el még jobban.

- kapd be a faszom Shinoda, én lépek. – próbáltam szabadulni, de nem engedett. Tudja hogy utálom ha valaki húzza az időt. Türelmetlen vagyok, nincs mit tenni.

- nyugi Cica. – súgta majd újra felemelte a mikrofont.

- hol is tartottam? – gondolkodott el. – áh, igen. – nézett bele egyenesen a szemembe.

- épp ezért leszel az én pici feleségem? – mondta teljes nyugalomban, tartva a szemkontaktust, majd várt. Itt jött el a pillanata hogy se kép, se hang Emilynél. Kiverte a létező összes biztosítékot. Mindenre számítottam csak erre nem. Fél ország előtt, Mike Shinoda megkéri a kezem, alig két év után. Igaz sokszor szóba jött már. De hát annyit poénkodik nem vettem komolyan. Feszült csend támadt. Senki nem szólt egy szót sem, sőt még a szél is megállt egy percre.

- mondj igent csajszi. – kiáltotta egy kacsintás kíséretében Chester.

- ez az mondj igent. – kiáltották a többiek is kórusban.

- a fenébe, mondj már igent. – kiáltotta egyszer csak Chris, majd felmászva a kordonra kiabálni kezdett.

- igen, igen. – skandálta a tömeg felé nézve. A hálás közönségnek sem kellett több. Ők is csatlakoztak hozzá. Ugyan úgy ahogy a koncert elején a Linkin Park név úszott a levegőbe több ezer embertől, most is. Persze most az igen szöveggel. Rob dobbal ütötte a ritmust nekik, Ches pedig a mondat elején leütött egy billentyűt. Az idegeim pattanásig feszültek. Az igen szócska ott kattogott az agyamban. Szédültem, melegem volt és bevallom féltem. Hogy mitől? Ha most igent mondok minden szép és jó, de mi lesz egy vagy két hónap múlva. Vagy ha már tényleg férj és feleség leszünk. Meddig tart ki a szerelmünk? Képes vagyok én ebbe belevágni? És még megannyi kérdés kavargott a fejembe. Szívem azt súgta igen. Eszem pedig nem. Vergődtem a két oldal között. A tömeg pedig egyre hangosabb lett. A szívem már úgy száguldott hogy szerintem mindenki hallotta.

- mire vársz még, ez az álmod. – kiáltotta felém Chris majd fojtatta a tömeg buzdítását. Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam ki Mike kezéből a mikrofont, s emeltem a számhoz.

- a francba igen. – visítottam egy percnyi gondolkodás nélkül majd sikítva borultam az előttem térdelő karjaiba.

Mike bátorítólag simogatta a hátam és folyton két szót súgott a fülembe, felváltva. Ami nem más mit a köszönöm és a szeretlek. Megemberelve magát, lehámozott nyakán csüngő kezem. Szemembe nézett és felhúzta ujjamra a gyűrűt. Soha nem voltam egy ékszer bolond. Tőle se számítottam semmi extrára. Ám az ujjamat ékesítő gyűrű, azonnal könnyeket csalt a szemembe.

- ha gondolod, majd kicseréljük. – adott rá egy csókot és a válaszomat várta.

- ne, ez így tökéletes. Amúgy sem szeretem a túlcsicsázott dolgokat. – tiltakoztam majd elmerengtem. Két hete telefonon panaszkodott. Elszakadt a kedvenc gitárjának a húrja. Rengeteg emléket őrzött az a gitár, s nem mellesleg az volt az első olyan hangszer amit ő vett magának. Próbáltam vigasztalni. Mentőövnek pedig felvetettem csináltassa meg vagy az elszakadt húrt tekerje össze. Jó karkötő vagy gyűrű lenne belőle. Hát a drágám szót fogadott. Így most jegygyűrűként a gitárja húrja ékesíti az ujjam. Hát nem romantikus.

Christiana

Akkora kő esett le a szívemről. Már azt hittem meghátrál. De a szerelem győzött. Egyszer csak egy dugó majd mégegy és mégegy durranását hallottuk. A tömeg éljenzett és tombolt. Ugyan úgy ahogy mi lent, a fiúk meg fent a színpadon örömtől ittasan csodáltuk a számunkra oly fontos embereket és büszkék voltunk rájuk hogy ezt a lépést megtették.

- csókot. – kiáltotta mellettem Gigi.

- csókot. – utánoztuk mi is. Az előbbi rituálé zajlott le, de most a párocskánk előbb megadta magát és többszázezer ember előtt forrtak össze. Immár jegyesi csókba.

A fiúk megrázták az üveget s mint a nagy forma1es futamok után a közönségre locsolták az üveg taralmát.

- hát én inkább ittam volna meg. – bosszankodott Gigi.

- így is iható. – kacsintott rá Bree majd fejével a Rob felé bökött.

- az is egy lehetőség. – válaszolta barátnőm harminckét fogas vigyorral. Én csak kapkodtam köztük a fejem. – miről maradt én le? – kérdeztem Breetől kis idő múlva.

- Gigi totál belehabarodott Robba az első pillanattól. S a legjobb Robnak sem közömbös a csaj. – felelte vigyorogva. Teljesen elképedve fordultam az illető felé.

- ez igaz?

- megeshet. – hajtotta le fejét pironkodva.

- hát akkor hajrá. – ugrottam a nyakába. Ott őrjöngtünk mikor Mike ismét megszólalt.

- most pedig következzék az a dal amit erre az alkalomra írtam, Chester barátom lesz benne segítségemre. – mondta majd egy szék felé húzta Emilyt.

Apró gyertyák világították be a teret. Egy reflektort irányítottak a párra, de így is szép volt. Mike hangja és Ches játéka betöltötte az egész teret. Mindenki néma csendben, szó szerint tátott szájjal és patakzó könnyel hallgatta a szerenádot. Nagyszerű dalt alkotott ismét. Az utóbbi évekből összegyűjtött mindent. Megismerkedésüktől a barátokon át a bulikon keresztül a jelenig. Még a mostani színpados jelenetet is. Tudta hogy fog reagálni Emily. Róluk lehet csak igazán elmondani hogy: „Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog.”

Ketten egy szív és lélek! Boldog vagyok hogy boldognak láthatom őket.

Egyszer csak egy öngyújtó majd még egy és a végén egymillió kapott szikrát és ragyogta be az egész nézőteret. Az egész közönség osztozott az örömükben és ez valami felemelő volt.

A dalt halkul majd a végén végleg elhallgatott. Hatalmas tapsvihar tört ki az utolsó billentyű leütése után. Mike és Ches Emilyt ölelve jöttek előrébb és hajoltak meg.

- az „ifjú” pár fújja ki magát, mi addig csapjunk a hurok közé. – kiáltotta Ches majd a fiúk is feljöttek a színpadra. Mindenki elfoglalta helyét majd felhangzott az In The End, külön Emilynek ajánlva.

Kisvártatva Mike is megérkezett, s közénk is Emily. A fiúk teljesen felpörögtek. Hatalmas buli kerekedett.

- és akkor tegyük fel a koronát a mai napra. Következzék egy olyan szám amitől, tuti nem bírtok majd a lábatokon megállni. – kiáltotta el magát Mike.

- köszönjük a mai napot. Hogy itt voltatok és hogy együtt működtetek. Remek közönség voltatok. Hatalmas taps nektek. – szónokolta Chester.

- ez a szám nektek és főleg a lányoknak ott az első sorban szól. Köszönünk mindent! Remélem hamarosan találkozunk. – üvöltötte szó szerint a végét a mikrofonba Mike majd a húrok közé csaptak ismét.

Amit felhangzott Bleed It Out első sora a tömeg és magam is eszemet vesztettem. Hihetetlen micsoda hangulatot tudnak teremteni alig fél perc alatt. Mike ösztönözte a tömeget, a fiúk teljes erőbedobással zenéltek és mi: tomboltunk, énekeltünk és boldogok voltunk.

Gigi arcát figyeltem amint Rob szólózni kezdett. Szó szerint istenítette a csávót. Meg is értem. Azt hiszem dolgozni fogok hogy ők egy pár legyenek. Ahogy Mikenak és Emilynek is sikerült úgy nekik is fog. A lényeg hogy boldogok legyenek.

A koncert végén fáradtan, de nevetve mentünk a buszba. Gratuláltunk az ifjú jegyeseknek majd felhajtottuk egy pohár pezsgőt is.

- ez az este legyen a tiétek. Vigyétek el a kocsim én hazaviszem a társaságot a Shinoda rezidenciára. Persze ha nem baj? – szóltam oda Mikenak.

- nem, nem baj. De inkább menjetek a busszal, hamarabb ott vagytok mint hogy kétszer fordulj. – magyarázta majd kulcsot cseréltünk. A párosunk hamar lelépett, mi meg szóltunk a sofőrnek indíthat. Megadtam neki a címet mire nevetve közölte tudja hova kell menni, majd visszamentem a többiekhez. Előkerültek a piák és némi szilárdabb ennivaló is. úgy húsz perces út lehetett a házig. Ám ez idő elég volt hogy Gigi Rob ölében kössön ki. És Bree is enyhén közel ült Davehez. Nah meg ha most szondáztatnának meg minket, abból tuti börtön lenne. Két éve hogy teljesen letettem az alkoholt. Az elmúlt egy évben néha ittam, de az egy pohárnál nem volt több. Ám a fiúk igaz hogy csak két napja érkeztek, de az épp elég volt nekik hogy már megint bűnbe csábítsanak és én is vedelésbe kezdjek.

A házhoz érve akadt némi probléma a buszról való lejutásnak és azzal is hogy betaláljak a zárba. De sikeresen egy fél óra után bejutottunk. Még jó hogy nincs szomszédság, máskülönben már rég ránk hívták volna a rendőröket.

Úgy hajnal háromig tomboltunk még és ittunk Mikék boldogságára. Remélem ők is méltón ünnepelnek otthon. Nah jó ez már a pia hatás. Viszont három után először Dave és Bree tűnt el. Majd Joe és Brad. Végül Gigi és Rob is távoztak.

Egyedül maradtam a teljes koma Chesterrel. Hogy ez holnap olyan lesz mint a mosott szar, az már most biztos.

- Ches ideje aludni. – löktem meg mire eldőlt a kanapén.

- jó akkor aludj ott. – mondtam majd egy plédet ráterítve elindultam keresni magamnak egy szobát. Hosszas keresgélés után meg is leletem egyet. Bevetődtem az ágyba és már aludtam is. Úgy jó egy óra múlva neszt hallottam, de erőm nem volt kinyitni a szemem. Annyit érzetem hogy valaki mellém fekszik és horkolni kezd. Tehát Ches úgy döntött keres magának kényelemesebb ágyat a kanapé helyett. Jót mosolyogtam rajta nah meg az ez utáni mondatán.

- mami nem szeretem a spenótot. – motyogta majd aludt tovább. Követve példáját én is elmerültem az álomvilágba.

Egy Bleed It Out, koncert felvétel. Ezen Rob szólójával. Imádtam! Köszönöm Amynak aki mutatta. Ti is fogadjátok szeretettel. Megnézni KÖTELEZZŐ!

http://www.youtube.com/watch?v=wsqKH_VIrng&feature=related