22. Mr Magas és Szexi & Vakulány

Hy!

Semmit nem fűznék hozzá, inkább jó olvasás!

By: Krixta

UI: Bocsááááánat!!!

"A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik.."

Christina

A fárasztó tegnap után finom cirógatásra ébredtem. Már-már titkon reménykedtem, hogy szerelmem az, de sajnos ez lehetetlen. Így hogy szembesüljek a valósággal kinyitottam a szemem.

Drága, imádnivaló barátnőm volt az egy hatalmas nagy bögrével a kezében.

- Jó reggelt. – csilingelte miközben a szeme úgy csillogott, mint a frissen csiszolt drágakő.

- Neked is. – köszöntem, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe. Vagyis csak szerettem volna. Bordámba nyilalló éles fájdalom megakadályozott ebben. Bajom okozója nem volt más mint Gigim. Rajtam feküdt, béklyóba fogva derekam, engem összenyálazva alud még mindig békésen. Emily elfojtott egy nevetést mikor meglátta az arcom.

- Kérlek segíts. – súgtam.

- Eszembe sincs. – nevette el magát majd a vaku villanását láttam.

- Ezért megöllek, csak jussak ki innen. - dühöngtem.

- Hát juss. Szívesen megnézném, de felkell pakolnom a képeket a gépemre mielőtt letörlöd őket. – öltött nyelvet majd egy puszi után elindult kifelé.

- Emily ha megteszed megfojtalak. – dühöngtem, mire ő akkor kapj el, tátogta és már kint is volt. Miután végig gondoltam a lehetséges kijáratokat a kar és lábcsomóból, elkezdtem szép lassan végrehajtani a mentési expedíciót. Minden egyes mozdulat után megálltam és vártam a reakciókat, és imádkoztam, nehogy felébresszem a csajt, mert akkor még nagyobb botrány lesz. Egy kar. Ez Gigié. Egy láb. Ez az enyém…… így tovább. Annyira kellet koncentrálnom, hogy még a nyelvem is kidugtam a mozdulatok végrehajtása közben. 

Szinte már láttam az alagút végét, mikor drága barátnőm úgy döntött nem enged sehova és ismét körbefont kezeivel fújtam ki a levegőt.

Ilyen nincs, hogy ennyire ragaszkodjon hozzám. Ez valójában igazán hízelgő volt, lett volna, ha a kezdeti nyűgösség, nem erősödött volna fel és egy egyáltalán nem kellemes fejfájással ne társult volna hozzá. Újra nekivágtam az ágyból való kikecmergésnek, de most egy sokkal nehezebb pályát kellett végigcsinálnom, mivel a fejem a dübörgő zene ritmusával együtt lüktetett.

- Mond miért? Miért kell nekik még a zenéjüket is bömböltetni?!- suttogtam magam elé. 

Az ágyszélén egyensúlyoztam már, mikor egy óvatlan mozdulatban sikerült leesnem az ágyról. Felszisszentem, és öklömbe harapva tartottam vissza a sikolyomat, és hallgatóztam, hogy vannak-e ébredésre utaló jelek. Szerencsére csak a mély szuszogások hallatszottak, így lassan kifújva a levegőt feltápászkodtam a földről egy „áú” kíséretében. 

Egy két ruhakupacon majdnem átesve végül elértem az ajtót és a kilincset lenyomva amilyen gyorsan csak tudtam kislisszoltam. Ekkor újabb fehér villanás, s most még öt öblös nevetés is társult hozzá.

- Muszáj ezt! Nem kaphatnék valami kávé félét meg egy lórúgás gyógyszert és egy pihe puha ágyat. – soroltam el azt amire ebbe a pillanatban vágytam, de válasz nem jött. Helyette a fiúk nyálaztak, szorongattak meg. Majd közölték hogy mennyire örülnek hogy itthon vagyok.

- Kérlek. – néztem Emilyre mire amaz magával rántott. Komolyan mi vagyok én marionett bábú.

Lelökött az első székre, s néhány balett mozgás után már ott is volt előttem a gözölgő életmentő nedűm. Em felugrott mellém a pultra, ennek következménye a cukortartó hangos csattanása lett a padlón. Erre csak a szememet tudtam forgatni, mire megakadt a szemem a fali órán.

- Képes voltál felkelteni hajnalban, te korán kelők gyöngye? – kérdeztem miközben az agyam füstölögni kezdett.

- Megöl a kíváncsiság. – nézett rám hatalmas szemeivel.

- Hát Én nem látok itt semmiféle kíváncsiságot, aki miatt veszélybe lennél. – feleltem gúnyosan.

- Látom a humorodat nem vesztetted el. – durcáskodott.

- Nem vesztettem Én semmit, de nyertem sok mindent. – öltöttem rá nyelvet, majd nekiláttam az édes nedűm elfogyasztásának.

Óvatosan kortyolgattam a forró kávét, s közben nem tudtam már merre nézek. Emily szinte megbűvölt a szemeivel. Újra a régen bevált kiskutya szemek. Tudja mitől adom be a derekam.

- Mire lennél kíváncsi? – adtam meg magam.

- Csupán csak minden mocskos részletre, amit az elmúlt hetekben csináltál Kellan Lutz társaságában. – hadarta egy szuszra.

Hát igen Ő már csak Emily. Fikarcnyit sem érdekli, hogy éppen hajnali tizenegykor felráz a legszebb álmomból, ha volt olyan.

Ha Őfelsége valamire kíváncsi kideríti még abban a szent pillanatban, amit az alany beszédképes. Hát az alany most Én vagyok.

De Őt így Imádjuk, Szeretjük Mindannyian.

Pici lány, hatalmas szívvel, piszkos fantáziával és mérhetetlen kíváncsisággal.

- Na, mond már. – csapott rá a lábamra. Ennek két következménye lett. Az a hangos káromkodásáradat, amit rázúdítottam és az imádott „Mickey egeres” pizsamapólómon éktelenkedő nagy barna folt, mire Ő egy hatalmas vigyorral közölte: „létezik mosógép és mosópor a világon”

- Jaj, Chris ne húzd az időt. – üvöltött rám.

- Oké, megadtam magam, csak ne kiabálj! – tartottam fel kezem majd belekezdtem az én történetembe.

Emily persze az egészet kommentálta és elfordította a maga piszkos oldalára. De Ő már csak ilyen. Szerencsére elértem, hogy közben lehuzatoljunk, felöltözzek.

- Hát mindenesetre megérte szövetkeznem Kellan-el. Kivirultál baba. –kuncogta majd úgy megölelt, hogy a csontjaim szó szerint ropogtak.

- Köszönöm. – súgtam oda neki mire egy vállba csapással válaszolt.

Felkétlettük Gigim, majd a triumvirátus elindult lefelé. Immár pompában, semmi kávé, nyál. Lent a banda hatalmas tapssal fogadott. A csajok rácsavarodtak szerelmükre, mire én elszomorodtam. Bárcsak Kellan is itt lenne. Végül leültünk a hatalmas asztalhoz ebédelni.

Ma Brad csillogatta meg szakácstudományát. Mondhatom, ha felhagyna, a zenei pályával simán felcsaphatna szakácsnak. Degeszre ettük magunkat a háromfogásos ebédből. Ebéd után a kis társaságot átküldtem a nappali.

- Mivel nem csak Én hiányoztam nektek, hanem Ti is Nekem. Ezért hoztam egy kis apróságot mindenkinek. – közöltem majd kiosztottam a Kellan-el közösen vett kis emléktárgyakat. Az ajándékozás után összehúzockodtunk és nekiültünk egy izgi filmnek. Mondanom sem kell horror film volt. Értelem szerűen ezeket a filmeket arra találták ki hogy borzolják az ember idegeit. Pont a baltás gyilkos settenkedés alatt pont megnyikordult a padló majd pont utána pedig kivágódott az ajtó. Szerintem tudjátok mi lett a reakció. Mi lányok hatalmasat sikítottunk. És a szörnyetegünk nem volt más mint Chester.

Eddig is dühös voltam rá, de a mostani közjátéka jobban fellobbantotta bennem a dühöt.

- Nah mi a pálya emberek? Mi ez a riadalom?– táncolt be a majom.

- Filmet nézünk, horror témában. – közölte Mike miközben a szemét egy pillanatra sem vette le a képernyőről.

- Ó azt szeretem nagyon. – huppant volna le mellénk, de én még időben fülön csíptem. Szó szerint.

- hé mi van? – lázadt fel azonnal.

- Chester Charles Bennington azonnali négyszemközti beszédem van veled, most. – szándékosan használtam a teljes nevét, amin a fiúk először meghökkentek majd nagy bajban vagy pajti szöveggel röhögve nézték, hogy kivonszolom barátjukat.

- Chris mi ez az egész? – kapálózott betoji madár.

- Maradj veszteg, mindjárt megtudod úgy is. – csitítottam majd a konyhában lévő székre segítettem, mondhatni nem finoman. Magunkra csuktam az ajtót, végül odaálltam eléje.

- Chester, ezer meg egy éve a barátom vagy. Sőt már-már testvér. Megbíztam benned és a banda többi tagjában. És ti így elbántatok velem. Nem ezt vártam volna. – zúdítottam rá a tegnapi dühöm felét.

- Chris nézd, én nem tudom, miről beszélsz. Mit tettünk? – hadoválta.

- A tegnapi akciózásodról van szó. – fontam karba a kezem.

- Jah hogy az. – nevette el magát.

- Igen az. – néztem rá szúrós szemmel. – Nem elég hogy több órát utaztam a szerelemem nélkül hót fáradtan, egy kereplőgép társaságában, nem még rendesen le sem tudtam fürdeni és befeküdni az ágyamba hogy pihenjek. Miért? – zúdítottam rá mire Ő tátott szájjal nézett rám.

- Csupán azért, mert a kedvenc bandám egyik tagja, aki a barátomnak mondja magát a házamból csatateret csinált és hála ég, de mégis bosszúságomra a vendégszobában akciózik egy csajjal. Ezért. -  úgy sorjáztam a szavakat, hogy még Én is beleszédültem.

- Sajnálom csajszi, de ide nem hozhattam, hotelba meg nem akartam vinni az olyan mintha csak egy éjszakára akarnám. És Én Őt nem annyira akarom. – mondta lehajtott fejjel Ches.

A meglepettségtől szóhoz sem jutottam. Csak álltam Chester előtt és néztem. Ő a mindig csak egy éjszakás fickó ezeket a szavakat mondta volna. Nem, ez nem lehet.

- Megértem, hogy így nézel rám, még magam sem hittem el. De ezt érzem. Anna fontos nekem. – törte meg a csendet.

- Hát mi tagadás ezzel megleptél. És tudom milyen érzés szembesülni az érzéseiddel, amik idegenek, de ettől függetlenül még mérges vagyok rád. – ültem le melléje.

- Tudom, nem volt szép dolog. Jóvátehetem valahogy? – kérdezte kezemet megfogva.

- Első lépésnek takarítsd ki a házam, úgy ahogy itt hagytam. A többit meg még kitalálom. Könnyen nem úszod meg nagyfiú. – adtam egy puszit az arcára, majd elindultam vissza a fiúkhoz.

- Köszönöm Chris. – súgta majd követett.

A délután további része azzal telt, hogy a csajokkal napoztam kinn a kertbe. Zenét hallgatunk, epret ettünk és ábrándoztunk, sztorizgattunk. Közben Chester és a banda a házamat takarította. Igen a nagyfiúnak segítség kellett. Először nem akartam engedni, de utána eszembe jutott ördögi tervem ahol Chesnek egyedül kell majd teljesíteni, szóval így útjukra engedtem őket.

21. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Sziasztok!

Semmi egyébet nem fűzök hozzá  ..... csak annyit Fogadjátok Sok Szeretettel!!!!

Köszönök Mindent!

Pussssz
Kstev

"Abban a pillanatban, mikor a szemedbe néztem, megláttam azt a fiút akit egészéletemben szeretni fogok ..."

"From the moment that I looked in your eyes I saw the boyIve loved all my life ..."

Christina

A péntek és a szombat valósággal elrepült. Kellan átcipelt az egész városon. minden egyes milliméterét megmutatta, persze a városnak, mivel már az övét ismertem kívülről. Egyre jobban megszerettem a szüleit, nagyanyját és a testvéreit főképp. Vasárnap a nagy családi összejövetelen, amin a drága Nagyi kerek hatvanadik születésnapját ünnepeltük megismertem a hiányzó láncszemeket is. Brittany egy elbűvölő lány. Jól meg lettem nála is vizsgáztatva. De elárulta. Kellan annyit szenvedett a legutóbbi kapcsolata után hogy félti. Ennyi az egész. Fred a férje, pedig ha annyit mondok, hogy minden nő álma akkor remélem tudjátok. Kedves, okos, humoros és felettébb romantikus. Elkottyintotta, hogy ő a szerencsés, aki azt a romhalmazt rendbe hozhatja amit Kellan megvásárolt Los Angelesben.

Majd a törpéket.

Matthew pillanatok alatt vett le a lábamról. Édes kisbaba volt, szó szerint zabálni való. Ám a nővérénél nem arattam fényes sikert. Kellan és Brit elmondás szerint Lora féltékeny rám. Hát, ha ilyen nagybátya van, mint Kellan nem csodálom. Nagy a kötödés köztük. Látszik, ahogy egymásra néznek. Ahogy a másikkal viselkednek. Jó volt látni és érezni ezt a nagy családi szeretetet. Kicsit olyan volt mintha már Én is közéjük tartoznék.

Rengeteg unkatestvért, nagybácsit, nagynénit ismertem meg. És a többi „mellék rokonról” nem is beszélve. Tény és való nagycsalád az biztos.

Legjobban Kell, Billy bácsikája lopta be magát a szívembe. A nagymackós ember, arany szívvel.

Az este végére hatalmas jókedv kerekedett. Torta, tánc, ének, családi storyk majd az ajándékok. Itt kicsit rosszul érzetem magam. Mivel Én semmit nem tudtam így üres kézzel érkeztem. Ez titokban meg is súgtam a Nagyinak.

- Ugyan kedvesem. Ennél nagyobb ajándék nem kell, hogy te az unokámmal vagy és boldoggá teszed őt. – súgta vissza majd megölelt. Ez volt az a pont mikor nem bírtam és a teraszra menekültem. Ott viszont idegenekbe ütköztem. Akik nem is voltak annyira azok. A filmvásznon bárki láthatta már őket.

- Ti mért vagytok itt kint? A buli bent van. – böktem az ajtó felé.

- Tudjuk, de Kellan jelére várunk. Tudod, mi vagyunk az „ajándék”. – magyarázta Ashley.

- Így már minden világos. – bólintottam.

- És szabad tudni te ki vagy? – lépett elő a sötétből Rob.

- Ő a barátnőm. – karolt át hátulról Kellan.

- Nahát haver, gratulálunk. – pacsiztak le vele a többiek. Rob kivételével.

- Gondolom felesleges bemutatnom őket Kicsim. – magyarázta Kell. – Bár nem teljes a banda. Nikki és Kris filmet forgatnak, így ők nem lehetnek itt. – tette hozzá majd megköszönte a többieknek, hogy mégis el tudtak jönni, végül behúzott a házba.

Átrohant a nappalin majd egy kést és egy poharat vett a kezébe.

- egy kis figyelmet. – ütögette meg a pohár széllét finoman. Mondanom sem kell, hogy mindenki azonnal rá figyelt.

- ez a nap számunkra egy áldás. Ugyan is éppen hatvan évvel ezelőtt jött a világra a legcsodálatosabb anya, nagymama, dédmama ezen a világon. Ha lehetne kívánom, mindenkinek ilyen nagyanyát kívánnék mint az enyém. – szónokolta.

- Drága Nagyikám. – térdelt le eléje. – Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Neked és hogy még száz ilyen évet tölts velünk. – puszilta arcon mire mindenki tapsolni kezdett. Sokakat – köztük engem is – könnyre fakasztott.

- Fogadd Sok Szeretettel Chrissel közös ajándékunk. – mondta majd füttyentett. Ez volt a jel. Mivel nyílt az ajtó majd Ashley, Jackson, Taylor és a végén Rob lépett be rajta.

Jay megpendítette a gitár húrját, ami a nyakába lógott. A többiek pedig belekezdtek a boldog születésnapot dalba. Majd puszi-ajándékosztás végül erezd el a hajam.

Olyan hajnali négy környékén kerültünk ágyba, de megérte. Csodás nap volt.

A vakációmat persze még egy héttel megfejeltem. A srácok maradásra bírtak. Bejártuk a környéket bandástól, tesóstól. Kilátogattunk Billy ékhez a farmra. Ott szó szoros értelmében eljött értem a szőke herceg fehér lovon. Igen beleszerettem Kellan-be végérvényesen és visszavonhatatlanul.

Eszméletlenül, fantasztikus hetet töltöttem el szerelmemmel. De mint minden jónak ennek is vége szakadt. Vasárnap indultunk volna haza. Viszont Rob közölte Kellan-el hogy New York-ba kell menniük, elintézni az új ügynök ügyet. Arany mackóm ezerrel győzködött menjek vele, de bármi fájdalmas is volt Én Ashley társaságába hazarepültem Los Angelesbe.

Igaz nem unatkoztam, mert Ash szája be nem állt. De mégis fájt az elválás. Az a tudat nyugtatott hogy alig három nap és újra látom. A repülőről leszállva kisebb vitába keveredtem mindenki Alice Cullen-jével. Mindenáron haza akart vinni, de én taxival szerettem volna menni. Ő csak nem hagyott békén. Utolsó zsarolásnak felhívta Kellant és elpanaszolta, hogy mit művelek vele.

- Veled akar beszélni. – nyújtotta felém a kagylót hirtelen. A gyomrom görcsbe rándult, hogy így pár órával később újra hallhatom a hangját és nem kell várnom még három napot.

- Igen. – szóltam bele félénken.

- Szia Cica. – köszönt mitől én szerintem látványosan is megremegtem, mert Ash kuncogva arrébbsétált.

- Hallom rossz vagy és nem akarsz szót fogadni Ashleynek. Ha haza megyek ezért büntetés lesz, ugye tudod. – próbálta fenyegetőn mondani, de ez inkább volt felhívás keringőre, mint sem szidalmazás.

- Tudom, de szeretnék a magam ura lenni. – feleltem biztosan, már amennyire tudtam a remegéstől.

- Én meg ezt tudom, de kérlek szépen, fogadj szót és menj vele haza. Nem akarom, hogy bajod essen, míg haza nem érek. – mondta mitől nekem kicsit eldurrant az agyam.

- Kellan több éve élek, dolgozom itt. Csak most nem lesz bajom. Meg az hogy a barátnőd vagyok, nem fogom magam burába zárni. Ugyan úgy fogok viselkedni, mint eddig. Stimmt. – szögezetem le, mire őkelme hangosan nevetni kezdett a vonal másik felén.

- Értettem Hölgyem. De kérlek akkor is óvatosan. Nem akarlak elveszteni. Ám most megyek is. Hiányzol Cica. Szeretlek. – felelte és még egy puszit is belecuppantott a kagylóba.

- Nekem is Hiányzol. Nagyon. És óvatos leszek. És……- kerestem a szót, de csak nem jött.

- Ne erőltesd, tudom. Nah szia. Puszilom Asht és a Csajokat is. – mondta majd letette.

Kábultan visszaadtam a telefont életem megrontójának, majd beszálltam a kocsiba. Hazafelé Én kussba voltam, míg Ashley megkérdezte a címet majd vagy hússzor elecsetelte, hogy mennyire boldog hogy Kellan és Én - Én és Kellan. Szóval értitek. Együtt vagyunk.

- Itt is lennénk. – szólalt meg az egész út során most szomorúan. Egy autó állt a ház előtt, ami nem az enyém volt és nem is szerelmemé. Nem mivel az enyémet a garázsban hagytam, Kellan meg nincs itthon. És nem is Mike. Utolsó gondolatként Chester. Mit kever ez itt? Tűnődtem, mikor is Ashley megrázott.

- Jól vagy? – tette kezét a vállamra.

- Persze, csak elfáradtam. Köszönök mindent, főleg hogy hazahoztál. – pusziltam meg majd kihámoztam a csomagjaim. Ash az ajtóig kísért, végül a lelkemre kötötte, ha egyedül érezném magam vagy csajos napot akarok, vagy csak úgy hívjam fel. Nem volt mit tenni megígértem neki. Jobb is volt, mert vigyorogva távozott. Hála ég. Már zúgott a fejem tőle. Ne értsetek félre. Remek csajszi, csak néha levegőt is vehetne. De vissza a jelenbe.

Belépve a házba nem hittem a szememnek. Gyertyák, rózsák minden fele. Lágy zene szólt amiből áradt a romantika. Ám sehol senki. Itt már biztosra vettem, hogy Chester az. És nem mellesleg az Én házamba jött meghúzni valakit. Kinyírom! Elfújtam a gyertyákat, körbenéztem kicsit. A zenét azért nem kapcsoltam ki, nehogy feltűnjön hogy itthon vagyok. A konyha csatatér. A padló tele gyertyákkal, rózsaszirmokkal és elhagyott ruhadarabokkal. A fürdő úszott a víztől és habtól. Hallgatóztam hátha meghallom, hol lehetnek. Félve mentem az ajtómhoz, semmi. Emily szobája következett, semmi. Tehát annyi esze volt, hogy a vendégszobába menjenek. Ez egy jó pont volt. Ám a többi. Piszkosul megfizet érte. Kivágtáztam a házamból és hívtam Mike-ot.

Elsőre felvette.

- Még is mi a fészkes fenét képzel Chester. – támadtam le azonnal.

- Mentségére legyen, hogy nem volt szabad szoba, se itt, se egy hotelba. – kuncogott.

- Ne hazudj Mike. Ez fájt. A beleegyezésem nélkül feldúlta a házam. Most hol fogok aludni. – itt már üvöltöztem vele, s közbe még a fejembe is elkezdtek dobolni a majmok.

- Természetesen nálam. Szólj, mire menjünk ki érted. – mondta teljes nyugodtsággal.

- Te bamba. Itthon vagyok. Pontosabban a házam előtt, mivel bent éppen akciózik a legjobb barátod. Amit nem fog elvinni szárazon. Fáradt, ideges, zavarodott vagyok és Ti ezt teszitek velem. Szép. – akadtam ki. Le kellett ülnöm, hogy össze ne essek.

- Oké Chris, nyugi. Ne mozdulj Em már indul is érted.

Fél óra elteltével ez már mind rossz emlék volt. Nagy kád, forró víz. Tápláló pizza és zutty az ágyba. Semmi másra nem is vágytam. Nah jó egy valakire még igen, de Ő most nem lehet mellettem. Hozzá kell szoknom. Persze a lányok jöttek. Már teljesen pletykára éhesen, de lelkükre kötötte hogy holnap. Megértették. Így csak mellém bújtak. Mivel már nagyon hiányoztam nekik. Hogy Emilym szavaival éljek. Ez jól esett, nagyon is. Aztán pillanatokon belül már az álmok világába kötöttünk ki.

Boldog Karácsonyt!

Csajszikáim!

Ezúton szeretném MegKöszöni a sok komit, a sok nyüstölést és a mérhetetlen nagy türelmet Tőletek! Tudom sokszor okoztam csalódást, amit sajnálok is Öszintén. Remélem a jővő évet aktívabban tudom teljesíteni, ha nem pártoltok el Tőlem.

Köszönök Nektek Mindent, de főleg hogy Vagytok Nekem!

Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok Nektek és Családotoknak. És MégBoldogabb, reményeim szerint Kellan-ben Gazdag Új Évet!!!!!

Köszönet Mégegyszer és ezerszer is.

Pussss<3
Kstev

20. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Hát Csajok!

Ime itt a friss! Bocsánat hogy várni kellett rá. Nem mentegetőzöm paraszt voltam veletek. BOCSÁNAT!

Ezt a fejit ezért Neketek Hármotoknak ajánlom. Sok Sok Szeretettel, Hálával és Köszönettel!!(L)

Nagyon Szeretlek Titeket!!!!

És még két embernek. Akik csak olvasnak. Ám az egyik követelőzik  a másik pedig felhúzza magát baromságokot.

Tehát kedves  És is-em : Nagyon Szeretlek  és Kellan a blogom mackója, Te pedig az Én MACKÓM Vagy! Remélem megértetted! SZERETLEK!!!!<3

És végül A pajtikám: Remélem tetszeni fog, ez a fogadra  való feji lett! :D

Jó olvasást és ha lehet komit is kérnék, bár nem érdemlem  meg. És a játékról sem feledezetek meg. Kinek kell Kellan karácsonyra? Biztos sokatoknak, tehát licit és a legügyesebb megtalálja a fa alatt! :D

Pussss<3

Kstev

"Úgy éld az életed, ahogyan te akarod, és ne úgy, ahogy mások akarják!"

"Mikor veled vagyok, nem érdekel, mi lesz holnap, csal ölelni akarlak, érezni, csókolni ..."

Christina

Forró, óvó, meleg karok öleltek körbe. Mennyei érzés volt. Kinyitottam a szemem és csak néztem magam elé. Mit tettünk tegnap? Te jó ég? Ha ezt a fiúk megtudják. Oké Kellan-nak igaza van. Felnőttek vagyunk. Tudunk magunkra vigyázni. És hát az ösztönöknek nem lehet parancsolni. Meg Kellan-nek sem lehet ellen állni. De ezt csak halkan jegyzem meg, nehogy az egóját még jobban fényezzem. Apropó félisten aki engem ölelt, most mocorogni kezdett. Végigsimított hasamon. Ettől nekem meglódult a fantáziám. A tegnap este képei elöntötték agyam. Anyáááááám! Oké Chris, térj vissza a földre. Ezt is tettem mivel valaki a nyakamba csókolt.
- Jó reggelt szépségem. - súgta majd egy reggeli szerelmes csókba forrtunk össze.
- Ennél jobb reggel nem kell. - vallottam be majd felé fordult és szorosan hozzá bújtam. Nem zavart hogy meztelen voltam. Érezni a saját bőrömön az övét, Mennyei. Örökké tudnék így feküdni. Csak Vele.
- Éhes vagy? - kérdezte két puszi közben, amivel arcom halmozta el.
- Farkas éhes vagyok Rád! - vallottam be pironkodva mire ő hangosan nevetni kezdett. Basszus Én ezt most kimondtam? Komolyan? Chris te egy barom vagy.
- Rendben Cica, de előtte valami táplálót is be kéne vinni. Utána felőlem égethetünk kalóriát. - kuncogta majd kimászott mellőlem.

Amint nem ölelt egyedül érzetem magam, pedig csak két centire volt. Nem is akármilyen két centire. Teljes valójában ahogy azt a szülei megadták állt előtte.(ott még jelenleg nem.)

Tetszett a látvány. Még szép hogy tetszett. Azonnal megkívántam. Jobban mint bármi ételt.
- Így nem könnyíted meg a dolgom. - súgtam.
- Hogyan? - fordult felém miközben eltüntette nemesebbik felét - hála istennek - fekete Kelvin Clein bokszerébe.
- Hozd a reggelit, mert felfallak. - sürgettem mire kajánul rám vigyorgott.
- Nimfo vadmacskám. - öltött rám nyelvet, majd szexi csípőrángással kitáncolt a szobából.

Visszahanyatlottam a párnák közé és szívem szerint sikoltottam volna. Istenem mért? Kérdeztem már vagy ezredjére is, de válasz one. Oké. Akkor a régi felállás. Sodródj az árral. Ezt is tettem amint Kellan visszaért a szobába. Nem törődve az incsiklandó reggelivel kezébe, vetettem rá magam. Nem hogy Ő még Én is meglepődtem magamon. Tényleg nimfo lennék? Nyakát vettem először birtokba, majd haladtam lejjebb és lejjebb. Jóleső borzongás futott rajta végig ténykedésemtől. Ekkor körmöm és fogaim is bevetettem. Piciket haraptam, karmoltam, de utána rögtön gyógyítottam is puszikkal, csókokkal. Egyre szaporább lélegzete sugallta jó az amit teszek vele. Vagyis Én hittem ezt. A következő pillanatban porrá zúzta az önbizalmam.

- Chris, nem mintha ellenemre lenne, de éhes vagyok. – nyögte be miközben már a bokszert ügyeskedtem le róla.

- Hogy? – néztem rá azzal a nehogy megállíts nézéssel, de őt nem hatotta meg.

- Együnk előtte. – tolt le az ágyra.

- Tehát ha jól érte. – emeltem fel kezem. (hozzá teszem még nagyon a tűrőképességem határán álltam)

- Ha Te kezdeményezel az nem baj, akkor hancúrozhatunk, ám ha Én, akkor előbb kaja aztán lehet hancur. – hadartam el elméletem.

- Én nem ezt mondtam. – védte rögtön magát. Itt durrant el az agyam.

- De ezt gondoltad. – feleltem. – De tudod mit, nincs se ma se semmikor sem hancur, még csók sem. – pattantam ki az ágyból.

- Chris, ne csináld. – nyúlt utánam.

- Ó, dehogynem. – söpörtem le kezeit, majd a fürdőbe rontottam. Most komolyan mit képzel magáról? Azt hiszi Ő az isten vagy mi? Hát ebből nem eszel. Legszívesebben most azonnal haza mennék, de a megfutamodok stílust magam mögött hagytam. Tehát a következő a terv. Keményen megbüntetem Kellant. De hogyan is? Töprengtem, mikor kopogtak.

- Ha kidühöngted magad gyere le. – felelte nevetve majd csapódott az ajtó. Itt már törni zúzni akartam dühömbe, nem csak büntetni.

- Hülye barom. – üvöltöttem utána, de már ezt sajnos nem hallhatta. Oké Chris, gondolkodj! Hogy hozhatod ki a sodrából? Ezen agyaltam a zuhany alatt, fogmosás közben és a szekrényem előtt állva is. Mikor is megcsörrent a mobilom.

- Nah mi a harci helyzet Kellan téren? – szólt bele köszönés helyett drága barátném.

- Kellan téren csak az van hogy egy nagy farok. – hadartam miközben még mindig a ruhás szekrényben kutakodtam.

- Ajaj mesélj. – sóhajtott én hallgattam. – Chris azt mondtam mesélj. Ha nem mondasz, semmi még a legrosszabbra gondolok és akkor Kellan nyekk vagyis nyissz-nyassz. – kuncogta el magát. Töviről hegyire elmondtam neki a tegnapot és a ma reggelt. Ő az akivel őszinte lehetek és megbeszélhetek bármit.

- Te ribanc lefeküdtél vele? – kérdezte hihetetlenkedve.

- Valami olyasmi, Te kurva, de a fiúknak ne mond. Kinyírják. – kérleltem, bár szívesen megnézném, hogy leckéztetik meg a ma reggeli tette végett. De ez az Én meccsem vele nem Mike-é vagy Chester-é.(bocs a szófordulatért, de ezt nem hagyhattam ki. by:szerk)

- Em segíts, nem tudom mit vegyek fel? – sikoltottam, mert már a hajam is égnek állt az egész helyzettől.

- Valami szexit és dögöset, ami nem hagyja nyugovóba kicsi Kellant. – kuncogta. Hát igen Ő már csak Emily. És akkor megvilágosodtam. Igen ez a megoldás.

- Emily te egy zseni vagy. – ujjongtam.

- Tudom, de mért is? – kérdezett vissza ego királynő.

- Kapd be. – öltöttem nyelvet, feleslegesen, mert ő úgysem látja.

- Majd utánad szivi. Nah de mért? – türelmetlenkedett.

- A-a majd megtudod, ha itt az ideje. De most mennem kell. Amúgy meg nem is kicsi. – szúrtam oda majd bontottam a vonalat.

Elképzelem, hogy most a haját tépi, dühöng és engem átkoz ezerrel. Azért valljuk be én is tudok gonosz lenni. Oké, volt kitől tanulni. Magara kaptam a kiszemelt ruhákat majd teljes harci díszbe levonultam. Hát igen. Ez bejött. Mélyen dekoltált, nyakpántos felső és egy második bőrként rám tapadó farmernadrág, ami kihangsúlyozza hosszú lábaim és eléggé formás hátsóm. Nagyszájúkám reakciója egy nagy ó és nyelés volt. Bingo. Gondolatban ment egy pacsi Emilynek meg magamnak is.

- Anyu utasítása mutassam meg neked Glenoákot. – nézett rám azzal a mond hogy nincs hozzá kedved és inkább maradjunk itthon nézéssel. De ebből nem eszel.

- Remekül hangzik. – mosolyogtam rá Debbyre.

- Látod, még Chris is lelkesebb, mint te vagy. – korholta meg fiát. – Ebédeljetek meg a park melletti étterembe, utána meg ugorjatok be hozzánk nasira. – adta ki az ukázt majd a nagyival elhagyták a süllyedő hajót.

- Nekem semmi kedvem hozzá. – morogta mint egy medve. – Nekem viszont igen, mivel ha szakítunk lesz mit szétteregetnem a szennylapoknak. – kacsintottam rá.

- Hogy? – megkövülve nézett rám.

- Csak vicc volt, nem ám elhiszed. – léptem közelebb hozzá.

- Rossz vicc ezért bűnti jár. – mondta és már nem éreztem a lábam alatt a talajt. Megint ősember módjára viselkedett ahogy felcipelt az emeltre. Ám a szobában igazi gentleman volt.

Gyengéden és óvatosan tett le az ágyra és vetkőztetett percek alatt anyaszült meztelenre.

- Hé. – rántottam magamra a takarót, de az ő vasmarkai már az alatt jártak.

- Én mondtam, hogy bűnti lesz. – mosolygott cinkosán majd eltűnt a paplan alatt. Másodpercek alatt korbácsolta fel a vágyam, úgy hogy majd nem meggyulladtam. Nyelve majd ujjai játéka elvette a maradék eszemet is. Megszűnt a tér, idő. Semmi mást nem érzetem csak a gyönyört. De azt mindenütt. Sikoltoztam, vergődtem, karmoltam, és élveztem. Hihetetlen érzések lettek rajtam úrrá. Mikor már alig kaptam levegőt, megkegyelmezett.

- Szeretlek és nem csak Én kezdeményezhetek hancurt, hanem Te is. De nem akartam hogy anyuék is hallják. – kacsintott rám. Hát igen. Nem lett volna illendő ezeket a hangokat kiadni a szülök előtt. Válaszom csak egy csók volt. Majd fordítottam a helyzeten. Én voltam aki irányított most. Jól kiéleztem nála a helyzetet majd egy örült ötlettől vezérelve a szekrényben felfedezett nyakkendőért léptem. Kíváncsi tekintete zavarba hozott de nem hagytam. Bűnti az bűnti. Figyelmen kívül hagyva égnek meredő vágyát kezdtem el csókokkal beborítani felsőtestét. Majd egy cseles mozdulattal az ágy támlájának kötöztem.

- Én is Imádlak, de utálom, ha hülyének néznek és játszanak velem. – direkt az imádlak szót használtam. Nem érzetem, hogy már itt lenne az ideje annak a szónak. Meg hát dühös is voltam.

- Cica. – ennyit mondhatott csak mivel szájára tettem kezem.

- Csak élvezd, persze ha csak tudod. – kacsintottam rá majd végighúztam kezem újra a kockákon. Egy pasit nem csak azzal viszünk őrületbe, ha őt kényeztetjük, hanem ha azt tesszük amit ő tenne velünk. Az számúkra a legnagyobb kín. Mivel ruha híján voltam így zavaromat semmi nem űzte el. Hajrá Chris. Ezt azért teszed hogy megbecsüljön. Ösztökéltem magam.

Finoman húztam végig kezem saját magam nyakán. Majd a melleimen, hasamon és végül nőiességemhez értem. Elakadta a lélegzete, kitágult a szeme. Szegény azt se tudta mit tegyen. Egyik kezemmel simogattam, másikkal lent izgattam magam. Hangosan, gátlátástalanul nyögtem és élveztem amit magam műveltem. Kellan pedig ha lehet egyre furább színt öltött és kezdett a tűrőképessége határát átlépni. A cérna akkor szakadt el nála mikor megmozdítottam a csípőm. Szó szerint rám vetette magát.

- Megakarsz ölni. – morogta két csók között. És csak jelezném itt már alatta feküdtem.

- Nem, csak megleckéztetni. – szúrtam vissza mire ő ott fojtatta ahol én abba hagytam. Annyira felfűtött minket az iménti produkcióm hogy kétszer is egymásnak estünk. Majd a zuhany alatt is. Végül energiapótlás gyanánt Debby által ajánlott étterembe mentünk. Persze benéztünk hozzá is. és mikor azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy tetszett Glenoak. Csak ennyit mondtam:

- Eszméletlen. – mélyen Kellan szemébe néztem, Ő vissza rám. Újra forrni kezdett a vérem. Így fáradságra hivatkozva hazamentünk, hogy ott fojtassuk ahol abba hagytuk.

- De azért holnap végigviszlek a városba. Hátha kérdezősködni kezdene. – súgta oda hajnal felé Kellan.

- Jó, de előtte alszunk. – súgtam bágyadtan miközben még közelebb bújtam hozzá.

- Csak nem elfáradtál kicsi nimfo vadmacskám? – puszilta meg a fejem. – De. – feleltem s már aludtam is.

Hát csajok ebből mi a tanulság. Legyen bármilyen rossz is az illető. Úgy is eléri, hogy a lábai előtt heverjünk.(még ha nem is szó szerint) Ez van. Nekünk mindig a rosszfiúk kellenek. :))

Mielőtt......

Csajooooooook!

Szívből mondom hogy IMÁDLAK TITEKET NAGYON!  De komolyan!  Nem ismerek mégegy ilyen társaságot akik ilyen aranyosan tudnak nyígni. KÖSZÖNÖM!!!!!!! (LLLLLLLLLL)

Amint a chatben is említettem hogy kezdek Bellára hasonlítani. Leejtettem a gépem és kampeca lett a netnek, szerencsére a gép jól van. Holnapra hozom a frisst még ha nem is fogok aludni de hozom! Ezért megéri. ÉRTETEK!!!!! KÖSZÖNÖM!!!!

És a másik. Panaszt kaptam hogy nagy a Kellan lázam. Ezt modomban áll csökkenteni. Hogy is. Hát Nekem már van Mackóm akit NAGYON SZERETEK! Remélem olvasod!!!!!! Így Kellan Mackót "árura bocsátom." Aki a legmagasabb "összeget" persze nem igazi pénzre gondolok hanem csak úgy, tehát mielőtt valaki véresen komolyan venné EZ CSAK JÁTÉK, NEM IGAZÁBÓL ELADÓ csak itt a blogoloknak. Aki a legmagasabb licitet adja "megkapja" Kellant karácsonyra. Email cimet mellékelj a komihoz. És persze engedéjt hogy majd a gyöztes nevét kirakjam.

Óra indul! Egy hetetek van rá! Hajráááááááá! Holnap délután friss!

Pusssss<3
Kstev

BD és egy kis izelítő!

Hy!

Köszönöm, Nagyon Köszönöm Nektek a 4 komit és a Két meglepetés(visszatérő) emberemet Edinát és Kittit! Csajok Öszintén remélem hogy nem haragszotok meg rám hogy mindig csúszok, de ahogy Csajom irta baba....meg baba....meg baba....meg melo van. Vagy csak a jó édes anyukám tesz keresztbe. De BOCSÁNAT, ígérni nem tudok semmit, de hozom  frisst. Azt képzeltem a hétvégén sikerül de alig aludtam ma meg Breaking Dawn-on voltam. Csodás volt. És szerencsére a mi Kellan-unk (Dr.bácsink) is több szerpet kapott. Imádtam!(olvadtam-asszem ezért kapok) <3 de ez van ha már más nincs egyenlőre. :)

Nos a jövöhét húzos lesz. Éjjeles leszek, de próbálkozom. Holnap, de legkésőbb kedden este viszont jön a friss amihez ime az izelítő:

Forró, óvó, meleg karok öleltek körbe. Mennyei érzés volt. Kinyitottam a szemem és csak néztem magam elé.Mit tettünk tegnap? Te jó ég? Ha ezt a fiúk megtudják. Oké Kellan-nak igaza van. Felnőttek vagyunk. Tudunk magunkra vigyázni. És hát az ösztönöknek nem lehet parancsolni. Meg Kellan-nek sem lehet ellen állni. De ezt csak halkan jegyzem meg, nehogy az egóját mégjobban fényezzem. Apropó félisten aki engem ölelt, most mocorogni kezdett. Végigsimított hasamon. Ettől nekem meglódult a fantáziám. A tegnap este képei előntötték agyam. Anyáááááám! Oké Chris, térj vissza a földre. Ezt is tettem mivel valaki a nyakamba csókolt.
- Jó reggelt szépségem. - súgta majd egy reggeli szerelmes csókba forrtunk össze.
- Ennél jobb reggel nem kell. - valottam be majd felé fordult és szorosan hozzá bújtam. Nem zavart hogy meztelen voltam. Érezni a saját bőrőmőm az ővét, Mennyei. Örökké tudnék így feküdni. Csak Vele.
- Éhes vagy? - kérdezte két puszi közben, amivel arcom halmozta el.
- Farkas éhes vagyok Rád! - valottam be pironkodva mire ő hangosan nevetni kezdett. Basszus Én ezt most kimondtam? Komolyan? Chris te egy barom vagy.
- Rendben Cica, de előtte valami táplálot is be kéne vinni. Utána felőlem égethetünk kalóriát. - kuncogta majd kimászott melőlem. Amint nem ölelt egyedül érzetem magam, pedig csak két centire volt. Nem is akármilyen két centire. Teljes valójéban ahogy azt a szülei megadták állt előtte.(ott még jelenleg nem.)

Tetszett a látvány. Még szép hogy tetszett. Azonnal megkívántam. Jobban mint bármi ételt.
- Így nem könyíted meg a dolgom. - súgtam.
- Hogyan? - fordult felém miközben eltüntette nemesebbik felét - hála istennek - fekete Kelvin Clein boxerébe.
- Hozd a reggelit, mert felfallak. - sürgettem mire kajánul rám vigyorgott.
- Nimfo vadmacskám. - öltött rám nyelvet, majd...........................

Remélem felcsigáztalak titeket!
És Maci nélkül nincs bejegyzés most hogy BD láz van!

19. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Haligali!

Komolyan mért csak a fenyegetés árán kapok 3-4 komit? hm? Mit csinálok rosszúl? Ne értsetek félre ÖRÖLÖK NÉGYÖTÖKNEK! Remélem maradtok és Jöttök is még többen. Köszönöm Főképp Szanaxomnak és a visszatérő Edinának! Sok erőt adtok, de Többiek is! KÖSZÖNÖM! <3

Ime itt a friss, kicsit késtem de itt van.

Tanács: Nem elátkozni engem! Kapaszkodni és Csak halkan sikítani!Muhahahaaaa :D

Köszönöm ha olvastok a komiknak meg még jobban fogok örülni!! És bocsánat a zagyvaságért az elején de az a dolog is kiforja magát majd. Szeretlek Titeket és Köszönöm!

Pusss
Kstev

Szeretnélek szeretni,
Karommal átölelni,
Összebújni veled a homályban
és szeretkezni a végtelen éjszakában!

""Az ösztönöket nem lehet kijátszani!""

Christina

- Azt hittem alszol? – kérdeztem az előttem álló istentől – mivel a szemembe már nem csak félig hanem egészen is az volt – akit alaposan eláztattam tejjel. De be kell vallani ez is szexisen állt neki.

- Én is ezt hittem rólad, de üres volt az ágy mellettem. – felelte szomorúan.

- Csak megébredtem és……- nem tudtam fojtatni mivel keze közé fogta az arcom.

 – Megijedtem, nagyon megijedtem. – mondta mélyen a szemembe nézve. – Tudom hogy korai és lehet ezzel elijesztelek, de Szeretlek. – szemében láttam hogy igazat mond. Szívem szerint én is hasonlót mondtam volna, de féltem és nem hittem a fülemnek. Óvatosan megráztam a fejem, lehunytam a szemem majd újra rá néztem. Nem tudtam mit mondani, csak néztem rá. Talán csoda vagy csak egy álom amiből ideje lenne felébredni. Igen.

- Bocsánat, de akkor is Szeretlek Chris. – mondta újra majd lehajolt hozzám hogy megcsókoljon. Érzetem, láttam, hogy minden igaz amit mond. Ám képtelen voltam felfogni.

- Bocs a pólóért. –böktem mellkasára.

- Szép terelés. – mosolygott rám. – Miért jöttél le ilyenkor? Elárulod? – kérdezte majd felült mellém az asztalra. Remélem Deby nem az a típus aki hajnalban már a konyhában sürög, mert akkor nekünk végünk.

- Majd egyszer igen, de most együnk és aludjunk. – nyújtottam feléje egy szelet sütit, majd magam is bekaptam egyet.

- Én egész másra vagyok éhes. És csak hogy tudd, sokáig nem kerülgetheted a forró kását. – vigyorgott rám ördögien.

-Ó tényleg? És hogy szeretnéd kihúzni belőlem? – kezdtem el én is incselkedni vele. Lúd legyen kövér alapon.

- Kezdetnek ezzel. – mondta majd rám öntötte a kancsóban maradt tejet. – Így kvittek vagyunk. – mutatott végig magán. Istenem mért ennyire szexi és én mért vagyok ennyire befolyásolható. – Utána pedig. – hangzott el a vészjósló mondta.

Szépen lassan lefektetett az asztallapra. A szokványos pizsamámba voltam – ergo kinyúlt póló, rövidnaci – így nem lesz nehéz megvalósítani, amire éppen készül. Óvatosan feltűrte a pólóm, egészen a mellemig. Majd a süti tetejéről leszedte a csoki krémet és végigkente rajtam. Most már nem csak a tejtől ragadtam.

- Én csak tejet öntöttem. – nyögtem közbe.

- Gondoltam halmozzuk az élvezeteket. – vigyorgott. – És nyugi nem fog kárba vészni. – felelte majd nekilátott letisztítani. Mit ne mondjak, van egy fajta érzéke ehhez. Nyelve akkora hatással volt a testemre hogy már majdnem felgyulladtam ott az asztalon. Remegtem, mint a nyárfalevél, pedig szinte még hozzám sem ért. Melleimet is kitüntette gondos figyelemmel, majd elindult lefelé. Köldököm körül leírt néhány kört,majd megérkezett a hasam aljához. Ekkor már erősen kellett uralkodnom magamon, hogy fel ne sikítsak.

- E.. ez ….ezt nem itt kéne. – kérleltem mire felnézett rám.

- Talán igazad van. – mondta majd felugrott mint akit tűvel szúrtak meg. Töltött még egy pohár tejet, majd azt és a sütit a kezembe nyomta. Engem pedig felemelt az asztalról és a karjaiba – ismét – felvitt a szobába. Közbe-közbe apró csókokat loptunk a másiktól. Az egész olyan meghitt volt.

Óvatosan letett az ágyra de közben folyton simogatott, becéző szavakat durmolt és csókolt.

- Ugye tudod hogy a fiúk ennek nem fognak örülni? – kérdezte ezzel visszaidézve a Mike és a csapat által hozott szabályokat.

- A fiúk nincsenek itt. Egészséges felnőtt emberek vagyunk, érzésekkel. És hát Szeretlek, Kívánlak. – súgta s többé nem engedett szóhoz jutni.

Kellan

Óvatosan letettem az ágyra, s egy szenvedélyes csókba forrtunk össze. Simogattam, csókoltam, ízlelgettem és nem bírtam betelni vele. Mikor a fiúk paktumára emlékeztetett kissé lelkiismeret furdalásom támadt, nah meg féletettem kisebbik ám annál becsesebb felemet. Chez nem az a kertelős típus. Ám legyen. Büszkén veszítem el kincsem, ha Ő az enyém lehet.

Gondosan magunkra zártam az ajtót, nehogy bárki is ránk törjön. Visszafordulva nem hittem a szememnek. Ott feküdt az ágyon kitárt karokkal. Zöld a lámpa Kellan haver. Gondolatban adtam egy pacsit magamnak majd nagy levegőt vettem végül mellé feküdtem. Apró puszik, érzéki becéző érintésekkel kezdtünk. Az előbbi vadságnak jele sem volt már. Itt csak mi voltunk teljes szerelemben. Ha lehet még közelebb húztam magamhoz s úgy ügyeskedtem hogy minden ruha lekerüljön róla. Megízlelni a tiltott gyümölcsöt, vajon szabad e? De nem tartott sokáig hogy rájöjjek mit is kell tennem. Alsó ajka finom beharapásával jelezte szabad az út. Agyam átvette testem fölött az irányítást s szinte éhező vadként vetettem rá magam. Ajkaim arcát, nyakát és kulcscsontját kényeztették finomabbnál finomabb, érzéki csókokkal, miközben ő hatalmas körmeivel felszerelt ujjait mélyeztette hátamba és ha lehet még jobban hozzám bújt. Halk zihálásunk töltötte be az egész szobát. Míg Én egyre lentebb és lentebb kényeztettem ellenállhatatlanul vonzó, lapos hasa egész területét, Ő egy határozott mozdulattal visszahúzott magához egy forró ám szenvedélyes csókra. Arcunk egy pillanatra egy vonalba került s én teljesen elvesztem szemeiben. Ekkor olyat tett amit nem nagyon kellet volna. Finoman ám annál kéjesebben nyalt végig ajkai ezzel is ingerelve és tüzelve vele engem. Huncut vigyort még megejtettem majd hű kiskutya módra teljesítettem kérését. Mivel bármint megtennék csak hogy Ő boldog legyen. Ajkai puhák még is határozottak voltak. Órákig tudtam volna csak simán csókolni. De ő másképp gondolta.

Finoman fordított magunk, így ő volt most felül. Övé lett az irányítás amit én persze hagytam. Bolond lettem volna nem hagyni. Csókunk egy percre sem szakadt meg sőt mikor megérzetem tolakodó nyelveit belemosolyogtam a csókba, de nem várattam sokáig és beengedtem. Mindkettőnk halkan nyögött egyet amikor nyelveink találkoztak. Itt viszont Ő veszett bele az önkívület világába. Ajkaimtól elválva nyakamat vette célba majd haladt egyre lejjebb és lejjebb. Na nem, ez az én „bosszúm”. Döntöttem el magamba majd egy határozott mozdulattal föléje kerekedtem. Apró puszikkal borítottam be egész testét, egy centit sem kihagyva. Kissé elidőztem csodás, telt keblein végül óvatosan lábaihoz férkőztem. Elkerekedett szemei láttán még jobb ötletnek tűnt kínzása.

- Ne! – könyörgött de persze figyelmen kívül hagytam. Most meglakolsz mindenért. Kacagtam fel magamban. Egy huncut vigyort megejtve megfeledkezve a világról küldtem nyelvem nőiessége mélyére. Halkan felsikoltott tettem végett. Itt még korántsem lesz vége. Kacarásztam tovább miközben egyre intenzívebb ütemben mozgattam nyelvem benne.

- Ne, ne csináld, kérlek. – nyöszörgött a drága mind hiába. Egyre szaporább lélegzetvétele, nyögései tudatták mindjárt itt a vége. Nem voltam rest többet adni neki ezért nyelvem helyére két ujjamat küldtem. Persze akcióm rám is nagy hatással volt mivel kisebbik énem már alig bírt magával. Félig bírtam csak elfojtani morgásom miközben ő az általam okozott gyönyör közt elélvezett. Csodás nedve csak úgy csurgott lefelé. Valami eszméletlen volt ezt kiváltani belőle.

Gondolatban adtam egy pacsit magamnak de munkám itt még korántsem ért véget. Alapos tisztogatással vittem újra mindkettőnket az őrületbe. Annyira kivertem nála a biztosítékot hogy vadul rántott fel magához egy vad őrületes csókért majd szorosan ahogy csak bírta körém fonta lábait. Érzetem itt az idő. Tovább nem lehet húzni. Ám biztosra kell mennem. Óvatosan csak hogy ne riasszam meg elválltam ajkaitól. Riadtan nézett rám, de egy mosollyal megnyugtattam majd a lényegre tértem.

- Biztos vagy benne? – kérdezte.

- A fiúktól félsz vagy tőlem? – kérdeztem mosolyogva. –Buta vagy, téged féltelek. – mondta halkan mitől az Én szívem meglódult. Hát mégis érez valamit. Itt már tomboltam belül.

- Engem te ne félts. Tudok vigyázni magamra. – jelentettem ki. – És ígérem, megesküszöm, hogy Rád is vigyázni fogok. – kulcsoltam össze kezeink s lehajoltam hozzá egy szenvedélyes csókra. Mintha egy apró könnycsepp csurgott volna végig arcán. De lehet csak képzeltem. Viszont válasza egyértelmű volt. Mosolyogva nézett fel rám, majd szorosan hozzám nyomta csípőjét. Vettem a célzást és beszéd helyett a tettek mezejére léptem.

Mikor elmerültem benne, hangos nyögés hagyta el mindkettőnk ajkát. Egy percre megálltam és kiélveztem míg teljesen egyek vagyunk. Leírhatatlan volt így érezni őt. Erőteljes, ritmusba kezdtem el mozogni ügyelve rá nehogy túl gyors, erős vagy bármi bántó dolgot tegyek. Teste teljes összhangban válaszolt az én tempómra úgy hogy az önkívülettől nem láttam, nem hallottam, nem érzetem semmi mást csak őt és magamat ahogy egyre jobban süllyedünk ebben a metaforikus világba. Olyan érzéseket előhozva belőlem, hogy szinte beleszédültem. Nem tudtam betelni vele. Egy váratlan mozdulattal felém került és durván, agresszívan csókolt meg. Teljesen meglepődtem, de élveztem vad és buja fellépését, úgyhogy nem fogtam vissza, ami ösztönösen kikívánkozott belőle. Elkaptam csípőjét, szorosan belékapaszkodva, még intenzívebb mozgásra ösztönözve ezzel. Nah meg támaszt nyújtani, ha esetleg elfáradna. Mindkettőnk testén csillogott a verejték, de nem törődtünk vele túlságosan. Magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam, és ő egyáltalán nem ellenkezett, hagyta, hogy irányítsam.

Éreztem, hogy egyre közelebb a várva várt kielégülés, az egész testem lüktetett, a szívem őrületes tempóban száguldott, a látásom egyre homályosabb lett, ahogy a fejembe szállt a vér. Próbáltam elnyomni ezt az érzést csak hogy Neki is ugyan olyan jó legyen mint nekem, de saját gyönyöröm, ami oly erővel tört rám, hogy egy pillanatra mintha minden kapcsolatomat elvesztettem volna a világgal. Halk sikoly hagyta el ajkait, ezzel kissé kijózanítva engem is de nem engedetem, így rá összpontosítottam minden figyelmem csak hogy együtt éljük meg a gyönyör okozta örömöket. Néhány másodperccel később a csúcsra ért, majd követtem én is. Ellenállhatatlan teste megfeszült a kéjtől, ami végig járta, majd elernyedve dőlt vissza rám. Szorosan magamhoz öleltem majd a takarót finoman ránk terítve próbáltam lenyugodni. Ahogy lassult a lélegzetem egyre jobban tudtára ébredtem mit tettünk. De az érzések amit kiváltott belőlem valami mennyeiek voltak és ettől még boldogabb ember lettem. Nem bántam meg semmit. Ettől kapcsolatunk talán egy újabb útra léphet. Az elején felbukkanó vadság teljes kényeztetésbe váltott át. Istenem mennyire vártam már ezt a percet és most hogy itt van alig hiszem el. Finoman kicsusszantam belőle, magam mellé tettem. Mitől kissé megijedt és rögvest karjaim után kapott. Végigsimítottam arcán majd hátát cirógatva próbáltam lenyugtatni. Ráakartam kérdezni vajon ő hogy érzi most magát ám Ő már békésen szuszogott puha, selymes kezei szorosan ölelve engem.

Óvatosan nyomtam egy puszit a nyugodt, kisimult gyönyörű arcára majd engem is elnyomott az álom.

18. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Szerbusztok!

Hát itt is lenne. Ez egy kicsit rövidebb mint a megszokott. De ha kapok legalább egy ösztönzö 3-4 komit holnap jön a fojtatás. Rajtatok múlik. És lécííí ha olvasol komizz is! Öszintén! Köszönöm!

Pussss(L)
Kstev

Ajánott zene amit kötelező meghalgatni, feji előtt-közben-útán. Mind1, de hallgasd meg!

http://www.youtube.com/watch?v=HYCzzZF70Ys

„Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el.”

Christina

Ott voltak. Ott, mind a négyen. Szinte hipnotizáltak. Nem ez nem lehet.

- Chris minden rendben. – érzetem meg Kellan kezét a vállamon.

- Persze, menjünk. – fordultam feléje.

- Biztos? – nézett le rám.

- Igen Kellan biztos, csak menjünk. – szóltam rá mérgesen.

- Jól van cica, vissza a karmokat. – csipkelődött. Pont most nem kéne. Gyilkos pillantást vettem rá mire egy apró szájra puszi után elindultunk felfelé.

- Ti még itt? – dugta ki fejét Deby a konyhaajtón.

- Igen, Christ sikeresen elvarázsoltad így lassan kénytelen leszek a kezembe felcipelni az emeletre. – szólt vissza Kell anyukájának. Ezen Deby jót nevette, felém küldött egy meleg mosolyt majd….

- Ó, szerintem te sokkalta nagyobb hatással vagy rá mint Én vagy a ház. – felelte Deb majd még a lelkemre kötötte, hogy érezzem magam otthon. Egyszóval nála ez annyit tesz, idézem: „oda mész a házban ahová akarsz, azt eszel-iszol, ami van vagy marad. Tehát az Én házam a Te házad is.”

Ezen jót mosolyogtam és szívem szerint újra magamhoz szorítottam volna, de a fiacskája elégé féltékeny lett és szó szerint felcipelt a szobájába.

- Tegyél le te ősember. – csapkodtam a vállát, de nem hatott, csak a kezem fájdult meg tőle. – Kellan, hallod, tudok én a saját lábamon is menni. – kérleltem tovább, de mintha a falnak mondtam volna.

Feladtam. Hagytam hadd vigyen, oda ahova akar. Mért ne tettem volna? Igaz volt bennem egy kis pimaszság, így a kelleténél jobban elengedtem magam.

- Hiába próbálkozol, fél kézzel elbírlak. – motyogta miközben már a második kanyart vettük be.

- Ezzel engem nem veszel le a lábamról Lutz. – szűrtem majd kissé a körmeimet is belevéstem hátába.

- Áú. Ezt azért nem kellett volna. – sziszegte.

- Mért? Mi lesz? – kérdeztem mézes-mázosan. Ekkor alighanem egy ágyon landoltam, Kellan meg rajtam.

- Ez. – mondta majd ajkaimra tapadt. Ó anyám, ó anyám. Ez a csók. Vulkánok milliárdjait indította el bennem. Most és azonnal kívántam. Nem érdekeltek a fiúk, nem érdekelt az hogy ez utána mennyire fog nekem fájni. Csak Ő érdekelt és a vágy amit szított. Csillapítani akartam.

- Dan, gyere ingyen pornó. - hallottam meg hirtelen egy ismeretlen férfihangot közvetlen az ajtóból. Majd egy fényképezőgép kattanás majd nagy trappolást és a további megjegyzéseket.

- Francba. – csapott a párnába Kellan.

- Ugyan tesó, mi élvezzük, fojtassátok csak. – röhögte egy másik.

- Végetek. – ugrott fel és üldözőbe vette a két árnyat. Igen csak ennyit láttam belőlük. Most hogy egyedül maradtam volt időm merengeni picit. Min? Hát ezen az egészen. Itt vagyok Kellan otthonában, vele. A szüleivel, nagyijával és a jelek szerint már a testvéreivel. Kissé túlfűtötten, de mégis boldogan. Mért? Magam sem tudom. Talán a hely varázsa adja. Deby kedvessége és főképp Kellan jelenléte. De azért azt az árnyékot sem felejtsük el amit az imént a nappaliban láttam. Oké Chris, erre nem szabad gondolni, mivel a gondolkodás ártalmas és haszontalan is. De szerencsére megakadályoztak a további káros tevékenységtől. Nem, nem Kellan mielőtt még ezt hinnétek és hogy ott fojtattuk ahol abba hagytuk. Hanem a kutyái.

- Sziasztok, srácok. Chris vagyok. – üdvözöltem őket, mire mindkettő mellettem termett az ágyon. Jobbról-ballról kaptam egy-egy puszit majd a picike az ölembe fészkelte magát míg a másik mellém feküdt.

- Már itt is vagyok. – lépett be az ajtón Kell. Ám a hármasunk láttán egy hatalmas ó szaladt ki száján.

- Kola, Kevin örülök hogy megismertétek Chris és szeretitek is,de lefelé. – szidta meg kedvesen a két kutyus. Azok úgy szót fogadtak mintha csak apa szólt volna a fiaira. Igaz a picike - azt hiszem Kola - még vetett rám egy szomorú pillantást.

- Csak nem féltékeny vagy rájuk? – néztem a kutyusok után majd huncutul Kellanre.

- De igen. – ugrott mellém. – Hol is tartottunk mielőtt a hibbant öcséim ránk nem törtek? – kérdezte ám már birtok is vette nyakamat.

- Pont itt. – csúsztam lejjebb hogy most Én csókoljam meg Őt. Viszont mikor már eléggé belemelegedtünk a dologba…..

- Vacsora. – kiáltotta fel egy teljes férfikórus. Kellan bosszúsan fújt egyet majd felhúzott magával az ágyról.

- Ezt még fojtatjuk, de essünk túl ezen az egészen. – magyarázta majd lefelé indult. Kérdezni akartam, hogy min, de időm már nem volt. Az összes Lutz csemete – vagyis csak a fiúk - a lépcső alján álltak és minket vártak.

- Tádám Ő Chris. – húzott maga elé Kellan, de szorosan átölelve tartott. Gondolom ezzel is jelét adva hogy Én hozzá tartozom. Beteges ez a birtoklási vágya, de imádom érte. Mind végig mértek,majd egy-egy füttyentés után közeledni kezdetek.

- David, Daniel, Brad. – sorolta kedvesem az előttem álló, éhes tekintetű fiúkat. Mindegyik hasonlított is meg nem is a másikra. Ki szőke, de a legtöbb barna hajjal büszkélkedett. De a tipikus Lutz vonás felfedezhető volt mindegyikbe. Izmosak, szexik voltak. Ám amit megállapítottam, még hogy mind kék szemű, de ezek közül is az én medvém szeme a legkékebb. Büszke voltam rá.

- Sziasztok. – köszöntem majd mindenki kapott puszit, kézfogást. De a rámenős David egy ölelést is magának kért. Ezt persze a bátya nem nézte jó szemmel.

- És a felelőtlen legnagyobb öcsikém Brandon. – bökött a nappali felé. Ő volt az aki a legjobban tükrözte a különbséget. Sötétebb haj, egy fejjel alacsonyabb mint Kellan és szürke szemek.

- Jobb mintha pókhálós lenne a tököm, de látom a tied sem lesz már az. – vágott vissza majd intett valakinek. Egy szőke vékonyka lány lépett mellé. Kézen fogva felénk sétáltak.

- Brandon Lutz. – nyújtott kezet, még jó hogy viszonoztam. Ő a komolyabb Lutz a családba azt hiszem. – Ő pedig a mennyasszonyon Kim. –mutatta be a lányt.

- Christina Goldwin. – mutatkoztam be én is. Ekkor a nagyi lépett be. Mondanom sem kell, hogy a csipet-csapat már a nyakában is volt. Kim kissé feszélyezetten állt mellettem.

- Már alig várták, hogy megismerjenek. – súgott hirtelen Kell a fülembe.

- Egy élmény volt. – súgtam vissza, mire ő szívdöglesztő mosollyal válaszolt. Jó volt itt lenni. Ennyi energikus és különböző személyiségű ember között.

- Fiatalok vacsora. – szólt Deb mire mind megrohamozták az étkezőt. Itt egy újabb családtaggal ismerkedhettem meg. Személyesen a ház urával, szerelmem édesapjával Richard Lutzal. Ha rá néztem – ami sűrűn előfordult – Kellant láttam magam előtt úgy röpke harminc év elteltével. A nyakamat merném rá tenni hogy pont így fog kinézni. A vacsora hangulatosan telt hála a fiúknak. Igaz Debynek így is elég sokszor kellett rájuk szólni, hogy kulturáltan, ha lehet. Vacsora után átmentünk a nappaliba. Olyan jó érzés volt egy családhoz még ha csak félig is, de tartozni. Imádtam már most mindet.

- ez a bor ezt a pillanatot várta. – ült le közénk Richard is. Kibontotta a neves nedűt ami mint kiderült Deby bátya szőlőéből készül sok-sok szeretettel a családnak. Ittunk, a szülök storyzgattak, a fiúk hol pirultak, hol tagadtak, hol pedig poénnal ütötték el a dolgokat. Úgy este tíz felé már kettőt láttam mindenkiből így ismét lovagom karjaiba tértem nyugvóra. És ebből most tényleg alvás lett. Esetembe csak hajnalig.

Rémálomból, izzadtan és elég zaklatottan ébredtem. Mellettem Kellan hála ég békésen aludt. Halkan kimásztam mellőle. Ám az ajtóban a kutyusokba ütköztem. Hűen követtek a fürdőbe, majd le. Tudtam az egyetlen megoldás, ha szembe nézek velük. Beosontam a nappaliba és az egyik olvasólámpát felkapcsolva eléjük léptem. Mind a négy, szépen sorban, megjelenési év szerint ott sorakozott a polcon. Levettem az elsőt. Néztem a sárga borított és el sem hittem, hogy az egykori életem egyik darabját tartom a kezembe. Majd levettem a másodikat, harmadikat és végül az utolsót. Ez egy fekete borítású könyv volt. Ez tükrözte leginkább a változásom.

Belelapozni nem volt merszem. Úgy döntöttem inkább visszateszem, de ekkor a hátoldalon megláttam magam. Vagyis a régi énem. Néztem a képet. A szőke lányt. Ez is én voltam. Az emlékek csak úgy jöttek és jöttek. A kezem megremegett majd végül septibe visszatettem a könyvet a helyére. Utam a konyhába vezetett először. Hűtő, kell nekem egy hűtő. Remélem a srácok hagytak még valamit. Igen még volt süti és tej. Remek. Becserkésztem egy tányért, poharat majd a sütit és a tejet. Felültem a konyhaasztalra. Ha ezt Deby látná már rég végem lenne, de hát a lányokkal ez szokásunk. Végül belevetettem magam az élvezetekbe.

- Kaphatok én is belőle? – kérdezte valaki rekedten mitől úgy megijedtem hogy a tejet az érkezőmre borítottam…………….

Friss?!

Sziasztok Drágáim! (már aki maradt)

Csak annyit szeretnék hogy eddig sem volt biztos a heti friss amit nagyon sajnálok. Ám a szanaxom rávett hogy irjak. Irni is fogok. Heti egy frisst fogok garantálni. Mért? Azért mivel a munkahelyemen 3 müszak lesz. És hát azt nem válalom be hogy éjjeleshéten irjak. Az már sok. De kössünk egy egyeséget. Én garantálom nektek a heti 1 frisst jobb esetben(inkább kedvben) 2öt Ti irtok nekem Sok-Sok Komit! Nem csak kettőt ami van. Oké ennek is örülök de így nem tudom meg a véleményeket hogy jó vagy rossz amit irok. GG efogult sajnos rá nem igen tudok mindig számítani.(nah meg megszállott Kellan, Rob(LP) Fan Xd)

Tehát ergo. Én heti 1 lehet 2 friss!

                  Ti pedig Komiztok Nekem minden feji után! Öszintén!

Remélem nem sok kérés Tőlem. Szeretem ezt a törit irni, jobban mint a másikat. De nem tudom a véleményeteket. És hát 17rendszeres és 2 komi elég szar állás. Bocsánat ha nyers voltam, de ilyen is tudok lenni. Imádlak Titeket és Remélem számíthatok Rátok!

Amúgy holnap legkésőbb este 11ig felkerül a Friss! Ha jók lesztek kaptok Vasárnap is!

Pussss<3

Kstev

És hogy ne maradjuk a Mackó nélkül:

Mr. mentenmegzabólomafenébenis Lutz tálalva élvezkedjetek!!!!!!!

17. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Ime itt is az igért Friss! Köszönöm  az eddigi komikat, bár lehetnétek többen de ez van. GGnek meg a nyígást. Sok erőt adsz! :)

Jó olvasást! és Kérlek Komit ha már olvasol!

Pussss(L)
Kstev

"Home Sweet Home".

17 fejezet!

Christina

Fogalmam sem volt róla mikor aludtam el. Arról meg végképp, hogy mennyit is pontosan. A világosságból ítélve sokat. De a környezetben volt valami furcsa. Sőt nem is a szobámba ébredtem, hanem egy autóban. Már majdnem felsikoltottam mikor :

- jó reggelt csipkerózsika. Jót aludtál? – kérdezte egy hang amit ezer közül is felismernék. De Ő hogy kerül ide? És én hol vagyok?

– baj van? – aggódást véltem felfedezni szemében.

- nem, nincs. Vagyis hogy kerülök ide? – dörzsöltem meg szemem. Egy levegővételre sorjázta a történteket.

- ó, és én végig aludtam az egészet? – kérdeztem. Nyakam sajgásából ítélve minden bizonnyal.

- bizony. – felelte majd elém rakott egy zacskót. Incsiklandó péksütik voltak benne. Azonnal neki is estem. Rég volt már tegnap este.

- és mennyit utazunk még? Hova is? – tettem fel az engem elégé foglalkoztató kérdéseket, két falat között.

- mindjárt ott vagyunk. Még egy óra. – kanyarodott egy napraforgók és búza-kukorica táblákkal szegéjezett útra. A látvány annyira magával ragadt, hogy még a mellettem ülő félistenről is megfeledkeztem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a gépem. Azt a döbbent arcot, amit Kell vágott. Látni kellett volna. Majd jött a buta kérdés.

- mindig nálad van?

- többnyire. Fotós vagyok, emlékszel. – mosolyodtam el majd előhalásztam a telefonom és rácsatlakoztattam a cd lejátszóra. A legelső számra kapcsoltam, hangerő maxra, én pedig kilőttem a tetőablakon, mint sebzett nyíl. Nah itt a drágának már minden színben játszott a feje. De nem érdekelt. Nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.

Egy teljes órát utaztunk így. Jobbnál jobb számok csendültek fel. Én pedig a szuperebbnél szuperebb képeket készítettem, persze róla is.

Mikor a városba értünk vissza húzott és szigorúan az ülésbe szíjazott. Ideges volt. Legalábbis arca ezt mutatta. Eddig tudatomnál sem voltam. Ám valahogy Kellan érzései átragadtak rám is. Befordult egy utcába. Nagyon lassan hajtott. Mintha húzni akarná az időt. Egyszer csak megállt egy kétszintes ház előtt. Kissé hezitálva kiszállt, megkerülte a kocsit és leguggolt hozzám. Most én voltam, aki értetlenül nézhetett. Ezt meg is jegyezte.

- ez most komoly? – tátogtam.

- nagyon annak tűnik. –mosolyodott el most először, mióta behajtottunk az utcába. –nah de gyere. – fogta meg a kezem és kirántott szó szerint a kocsiból. Bennem felgyulladt a piros lámpa. Mit művelünk? Te jó ég! Szabadulni akartam, de nem engedett. Szorosan fogta a kezem és húzott befelé. A végzet felé.

Már az ajtó előtt voltunk mikor amaz kivágódott és egy ősz hajú, alacsony termetű, idős asszony lépett ki rajta. Sóbálvánnyá dermedtem a lélegzetem elakadt. Álltam ott, mint egy marék szerencsétlenség és néztem amint Kell nyakába vetődik a néni.

Te jó ég! Te jó ég! És még mindig csak te jó ég! Ez most komoly? Tényleg elhozott a szülei házába? A családjához? Nem Chris ez csak álom. Szépen lassan becsukod a szemed és mikor újra kinyitod, huss Los Angelesbe is leszel a csajokkal. Megtettem, de ott voltak. Próbáltam újra, de még mindig. Egyszer, kétszer és már majdnem ötvenkétszer mire egy szőke, rövid hajú, úgy a negyvenes éveiben járó nő jelent meg az ajtóban és egyenesen rám nézett. Ezzel még semmi nem lett volna. Ám ahogy furcsán végigmért majd Kellan felé fordult kérdőn, tette be a kaput. Tehát nem mesélt rólam. De akkor minek hozott ide? Uram atyám még a kocsiból sem lett volna szabad kiszállnom, nem hogy itt állni ebben a hülye helyzetben. Ügyes vagy Chris. Tapsoltam meg magam, de ötletelgetni már nem maradt időm

- anya, nagyi. – kiáltotta a mackó majd mindkét nőt csontropogtató ölelésébe zárta. Nah én itt kezdtem pánikolni. A levegő szinte megfagyott.

- Chris, Őt is az anyukám és az anyai nagymamám. – mutatta be nekem - teljes áhítattal - a mellette álló két csodás nőt. Köpni-nyelni nem tudtam, nem hogy még válaszolni vagy valami. Kellan anyukája volt, aki megmentette a pillanatot.

- Deborah Lutz, de hívj csak Debynek mindenki ezt teszi. – mosolygott rám majd kaptam két puszit meg egy ölelést.

- Christina Goldwin. – ejtettem meg én is egy mosolyt.

- ugyan csibém, nem kell betojni nem eszünk. – lépett elém az idős asszony. Ezen a másik kettő jót nevetett, én pedig csak lestem.

- Margaret Tate, de hívj csak nagyinak, ahogy mindenki. – mosolygott majd úgy megölelt, hogy azt hittem a bordáim kettétörnek. Segítségkérően néztem Kellanre aki egy kaján vigyor után befelé tuszkolta nagyanyját az ajtón. Engem pedig Mrs. Lutz vett szárnyai alá vagyis Deby. Míg Mr. „netörödömabarátnömmelmertanagyimelvarázsol” Lutz elvonult azt hiszem a konyhába nagyistól, Én addig az elém táruló otthonos, családias, meleg nappaliban néztem körül. Tipikus nagycsaládi hangulat volt. Hát nem tagadás felnőtt itt pár gyerek. Ám a jelek szerint még kicsik is akadnak.

- hát nem szépek? – halottam meg Deby hangját mellőlem. Éppen a hatalmas könyvespolc közepén lévő polcot néztem, amin családi fotók voltak.

-Ö a lányom Brittany és a férje Fred. – mutatott rá az első képre, amin egy esküvői kép volt. Boldognak tűnt rajta a vörös hajú lány és a fekete hajú srác. Boldognak és Szerelmesnek.

 - és Ők itt az őrjöngő ötös. – kezdett bele. – gondolom, Kellant felismered. – mosolygott rám. – és ők a kicsik. Név szerint: Brandon, David, Daniel és Brad. – mindegyik képet alaposan megnéztem és valljuk be nőiesen Kellan viszi a pálmát. Oké a többi fiú sem panaszkodhat és a leányzó is csodaszép. De a macival senki nem veheti fel a versenyt.

- és végül a legkisebbek. – mutatott rá egy képre, amin két picike gyerkőc volt.

- ő itt a lányom két csemetéje. Lora és Matthew. – elmerengve néztem a képeket. Nem csak a kicsikét, a nagyokét is. Mind annyira szép és látszik, hogy boldogok. Isteni lehet ezt érezni. Érezni, hogy tartozol valahova. Nem pedig kitagadottnak lenni. A szívem összeszorult, de ekkor az én hősöm lépett be.

- szerintem felesleges megkérdeznem Chris hol alszik, igaz?!– fordult csupa szeretettel Deb fia felé.

- úgy ahogy mondod anya. – húzott magához Kell. – Chris velem alszik. – puszilt bele a nyakamba mitől rajtam jóleső borzongás futott végig.

- hogy eltaláltam. – vigyorgott fiára.

- zseni vagy mami. – lépett oda hozzá majd felkapta és megpörgette a levegőbe.

- erről igazán leszokhatnátok most már. – korholta meg Kellant majd hozzá tette. – szerintem, ha kettesben is akartok lenni jobb, ha elvonultok. Órákon belül akkora káosz lesz itt, hogy még a saját gondolatom sem fogom hallani. – magyarázta Deb - mind ezt nekem - majd elindult kifelé. – és amúgy Chris. – szólt vissza.

- igen? – néztem rá. – köszönöm. – mosolygott rám úgy, mint még soha senki, majd még megjegyezte, hogy vacsora hétkor, végül magunkra hagyott.

- nah anyum szívét már elraboltad, de figyelmeztetlek, a nővérem még hátra van. Jah és a nagyi is. – súgta fülembe majd belepuszilt a nyakamba.

- nagyon vicces. – csaptam vállba. – mért nem mondtad, hogy ide hozol? Vagyis mért hoztál ide? – kezdtem el csapkodni mellkasát.

- nyugi cica. Ezt beszéljünk meg fent. – puszilt szájon majd kézen fogott és elindultunk felfelé. Vagyis indultunk volna. Ugyanis akkor megláttam őket……..