2012. június 2., szombat

22. Mr Magas és Szexi & Vakulány



Hy!

Semmit nem fűznék hozzá, inkább jó olvasás!

By: Krixta

UI: Bocsááááánat!!!




"A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik.."

Christina

A fárasztó tegnap után finom cirógatásra ébredtem. Már-már titkon reménykedtem, hogy szerelmem az, de sajnos ez lehetetlen. Így hogy szembesüljek a valósággal kinyitottam a szemem.
Drága, imádnivaló barátnőm volt az egy hatalmas nagy bögrével a kezében.
- Jó reggelt. – csilingelte miközben a szeme úgy csillogott, mint a frissen csiszolt drágakő.
- Neked is. – köszöntem, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe. Vagyis csak szerettem volna. Bordámba nyilalló éles fájdalom megakadályozott ebben. Bajom okozója nem volt más mint Gigim. Rajtam feküdt, béklyóba fogva derekam, engem összenyálazva alud még mindig békésen. Emily elfojtott egy nevetést mikor meglátta az arcom.
- Kérlek segíts. – súgtam.
- Eszembe sincs. – nevette el magát majd a vaku villanását láttam.
- Ezért megöllek, csak jussak ki innen. - dühöngtem.
- Hát juss. Szívesen megnézném, de felkell pakolnom a képeket a gépemre mielőtt letörlöd őket. – öltött nyelvet majd egy puszi után elindult kifelé.
- Emily ha megteszed megfojtalak. – dühöngtem, mire ő akkor kapj el, tátogta és már kint is volt. Miután végig gondoltam a lehetséges kijáratokat a kar és lábcsomóból, elkezdtem szép lassan végrehajtani a mentési expedíciót. Minden egyes mozdulat után megálltam és vártam a reakciókat, és imádkoztam, nehogy felébresszem a csajt, mert akkor még nagyobb botrány lesz. Egy kar. Ez Gigié. Egy láb. Ez az enyém…… így tovább. Annyira kellet koncentrálnom, hogy még a nyelvem is kidugtam a mozdulatok végrehajtása közben. 

Szinte már láttam az alagút végét, mikor drága barátnőm úgy döntött nem enged sehova és ismét körbefont kezeivel fújtam ki a levegőt.
Ilyen nincs, hogy ennyire ragaszkodjon hozzám. Ez valójában igazán hízelgő volt, lett volna, ha a kezdeti nyűgösség, nem erősödött volna fel és egy egyáltalán nem kellemes fejfájással ne társult volna hozzá. Újra nekivágtam az ágyból való kikecmergésnek, de most egy sokkal nehezebb pályát kellett végigcsinálnom, mivel a fejem a dübörgő zene ritmusával együtt lüktetett.
- Mond miért? Miért kell nekik még a zenéjüket is bömböltetni?!- suttogtam magam elé. 
Az ágyszélén egyensúlyoztam már, mikor egy óvatlan mozdulatban sikerült leesnem az ágyról. Felszisszentem, és öklömbe harapva tartottam vissza a sikolyomat, és hallgatóztam, hogy vannak-e ébredésre utaló jelek. Szerencsére csak a mély szuszogások hallatszottak, így lassan kifújva a levegőt feltápászkodtam a földről egy „áú” kíséretében. 
Egy két ruhakupacon majdnem átesve végül elértem az ajtót és a kilincset lenyomva amilyen gyorsan csak tudtam kislisszoltam. Ekkor újabb fehér villanás, s most még öt öblös nevetés is társult hozzá.

- Muszáj ezt! Nem kaphatnék valami kávé félét meg egy lórúgás gyógyszert és egy pihe puha ágyat. – soroltam el azt amire ebbe a pillanatban vágytam, de válasz nem jött. Helyette a fiúk nyálaztak, szorongattak meg. Majd közölték hogy mennyire örülnek hogy itthon vagyok.
- Kérlek. – néztem Emilyre mire amaz magával rántott. Komolyan mi vagyok én marionett bábú.
Lelökött az első székre, s néhány balett mozgás után már ott is volt előttem a gözölgő életmentő nedűm. Em felugrott mellém a pultra, ennek következménye a cukortartó hangos csattanása lett a padlón. Erre csak a szememet tudtam forgatni, mire megakadt a szemem a fali órán.
- Képes voltál felkelteni hajnalban, te korán kelők gyöngye? – kérdeztem miközben az agyam füstölögni kezdett.
- Megöl a kíváncsiság. – nézett rám hatalmas szemeivel.
- Hát Én nem látok itt semmiféle kíváncsiságot, aki miatt veszélybe lennél. – feleltem gúnyosan.
- Látom a humorodat nem vesztetted el. – durcáskodott.
- Nem vesztettem Én semmit, de nyertem sok mindent. – öltöttem rá nyelvet, majd nekiláttam az édes nedűm elfogyasztásának.

Óvatosan kortyolgattam a forró kávét, s közben nem tudtam már merre nézek. Emily szinte megbűvölt a szemeivel. Újra a régen bevált kiskutya szemek. Tudja mitől adom be a derekam.
- Mire lennél kíváncsi? – adtam meg magam.
- Csupán csak minden mocskos részletre, amit az elmúlt hetekben csináltál Kellan Lutz társaságában. – hadarta egy szuszra.
Hát igen Ő már csak Emily. Fikarcnyit sem érdekli, hogy éppen hajnali tizenegykor felráz a legszebb álmomból, ha volt olyan.
Ha Őfelsége valamire kíváncsi kideríti még abban a szent pillanatban, amit az alany beszédképes. Hát az alany most Én vagyok.
De Őt így Imádjuk, Szeretjük Mindannyian.
Pici lány, hatalmas szívvel, piszkos fantáziával és mérhetetlen kíváncsisággal.

- Na, mond már. – csapott rá a lábamra. Ennek két következménye lett. Az a hangos káromkodásáradat, amit rázúdítottam és az imádott „Mickey egeres” pizsamapólómon éktelenkedő nagy barna folt, mire Ő egy hatalmas vigyorral közölte: „létezik mosógép és mosópor a világon”
- Jaj, Chris ne húzd az időt. – üvöltött rám.
- Oké, megadtam magam, csak ne kiabálj! – tartottam fel kezem majd belekezdtem az én történetembe.

Emily persze az egészet kommentálta és elfordította a maga piszkos oldalára. De Ő már csak ilyen. Szerencsére elértem, hogy közben lehuzatoljunk, felöltözzek.
- Hát mindenesetre megérte szövetkeznem Kellan-el. Kivirultál baba. –kuncogta majd úgy megölelt, hogy a csontjaim szó szerint ropogtak.
- Köszönöm. – súgtam oda neki mire egy vállba csapással válaszolt.


Felkétlettük Gigim, majd a triumvirátus elindult lefelé. Immár pompában, semmi kávé, nyál. Lent a banda hatalmas tapssal fogadott. A csajok rácsavarodtak szerelmükre, mire én elszomorodtam. Bárcsak Kellan is itt lenne. Végül leültünk a hatalmas asztalhoz ebédelni.
Ma Brad csillogatta meg szakácstudományát. Mondhatom, ha felhagyna, a zenei pályával simán felcsaphatna szakácsnak. Degeszre ettük magunkat a háromfogásos ebédből. Ebéd után a kis társaságot átküldtem a nappali.

- Mivel nem csak Én hiányoztam nektek, hanem Ti is Nekem. Ezért hoztam egy kis apróságot mindenkinek. – közöltem majd kiosztottam a Kellan-el közösen vett kis emléktárgyakat. Az ajándékozás után összehúzockodtunk és nekiültünk egy izgi filmnek. Mondanom sem kell horror film volt. Értelem szerűen ezeket a filmeket arra találták ki hogy borzolják az ember idegeit. Pont a baltás gyilkos settenkedés alatt pont megnyikordult a padló majd pont utána pedig kivágódott az ajtó. Szerintem tudjátok mi lett a reakció. Mi lányok hatalmasat sikítottunk. És a szörnyetegünk nem volt más mint Chester.

Eddig is dühös voltam rá, de a mostani közjátéka jobban fellobbantotta bennem a dühöt.
- Nah mi a pálya emberek? Mi ez a riadalom?– táncolt be a majom.
- Filmet nézünk, horror témában. – közölte Mike miközben a szemét egy pillanatra sem vette le a képernyőről.
- Ó azt szeretem nagyon. – huppant volna le mellénk, de én még időben fülön csíptem. Szó szerint.
- hé mi van? – lázadt fel azonnal.
- Chester Charles Bennington azonnali négyszemközti beszédem van veled, most. – szándékosan használtam a teljes nevét, amin a fiúk először meghökkentek majd nagy bajban vagy pajti szöveggel röhögve nézték, hogy kivonszolom barátjukat.
- Chris mi ez az egész? – kapálózott betoji madár.
- Maradj veszteg, mindjárt megtudod úgy is. – csitítottam majd a konyhában lévő székre segítettem, mondhatni nem finoman. Magunkra csuktam az ajtót, végül odaálltam eléje.

- Chester, ezer meg egy éve a barátom vagy. Sőt már-már testvér. Megbíztam benned és a banda többi tagjában. És ti így elbántatok velem. Nem ezt vártam volna. – zúdítottam rá a tegnapi dühöm felét.
- Chris nézd, én nem tudom, miről beszélsz. Mit tettünk? – hadoválta.
- A tegnapi akciózásodról van szó. – fontam karba a kezem.
- Jah hogy az. – nevette el magát.
- Igen az. – néztem rá szúrós szemmel. – Nem elég hogy több órát utaztam a szerelemem nélkül hót fáradtan, egy kereplőgép társaságában, nem még rendesen le sem tudtam fürdeni és befeküdni az ágyamba hogy pihenjek. Miért? – zúdítottam rá mire Ő tátott szájjal nézett rám.
- Csupán azért, mert a kedvenc bandám egyik tagja, aki a barátomnak mondja magát a házamból csatateret csinált és hála ég, de mégis bosszúságomra a vendégszobában akciózik egy csajjal. Ezért. -  úgy sorjáztam a szavakat, hogy még Én is beleszédültem.
- Sajnálom csajszi, de ide nem hozhattam, hotelba meg nem akartam vinni az olyan mintha csak egy éjszakára akarnám. És Én Őt nem annyira akarom. – mondta lehajtott fejjel Ches.

A meglepettségtől szóhoz sem jutottam. Csak álltam Chester előtt és néztem. Ő a mindig csak egy éjszakás fickó ezeket a szavakat mondta volna. Nem, ez nem lehet.
- Megértem, hogy így nézel rám, még magam sem hittem el. De ezt érzem. Anna fontos nekem. – törte meg a csendet.
- Hát mi tagadás ezzel megleptél. És tudom milyen érzés szembesülni az érzéseiddel, amik idegenek, de ettől függetlenül még mérges vagyok rád. – ültem le melléje.
- Tudom, nem volt szép dolog. Jóvátehetem valahogy? – kérdezte kezemet megfogva.
- Első lépésnek takarítsd ki a házam, úgy ahogy itt hagytam. A többit meg még kitalálom. Könnyen nem úszod meg nagyfiú. – adtam egy puszit az arcára, majd elindultam vissza a fiúkhoz.
- Köszönöm Chris. – súgta majd követett.

A délután további része azzal telt, hogy a csajokkal napoztam kinn a kertbe. Zenét hallgatunk, epret ettünk és ábrándoztunk, sztorizgattunk. Közben Chester és a banda a házamat takarította. Igen a nagyfiúnak segítség kellett. Először nem akartam engedni, de utána eszembe jutott ördögi tervem ahol Chesnek egyedül kell majd teljesíteni, szóval így útjukra engedtem őket.

2 megjegyzés:

  1. Sziaaaaaa!

    Már annyira vártam ezt!
    Inkább avval kezdeném, hogy TE DÖG! XD :D Mi az, hogy Gigi, aki kegyetlenül rád csavarodott reggel?! XD :D Én nem így írtam meg! :D de szerencsédre IMÁDTAM! :D:D:D:D <3 Annyit nevettem ezen! ( nem hittem, hogy ilyen jó lesz!) A kövi, meg Em mókázása volt amin jót szórakoztam, és persze Chas megleckéztetése és kiosztása sem maradhat el! :D De nálam az eleje mindent vitt! és inkább ÉN KÖSZÖNÖM! nem neked kéne! Nagyon örülök, hogy legalább ennyivel segíthettem, mert mint már tudod nem akarom, hogy csak úgy abbamaradjon minden ott a kellős közepén! Nagyon hálás vagyok, hogy még egy kicsit küzdesz, és remélem a továbbiakban, amíg van benned lelkesedés és kedved van csinálni a segítségedre lehetek! Tudod hol találsz! Am most takarítottam szobát és a mágnes, amit tőled kaptam, és most már egy elég feltűnő helyen ott virít Robert mellett :D és most is őket nézem! Erről mindig eszembe fog jutni, hogy kitől van és hogyan ismertük meg egymást. Büszke vagyok rád szívem! :) <3 Puszííííí *.* :*
    A legeslegjobb szerető! ;) :)
    Gabica:)

    U.I.: VÁROM A FOLYTATÁST! :D

    VálaszTörlés
  2. Én mnég mindíg reménytelenül bízom a folytatásban :( néha beqkkantgatok, de semmi :(

    VálaszTörlés