21. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Sziasztok!

Semmi egyébet nem fűzök hozzá  ..... csak annyit Fogadjátok Sok Szeretettel!!!!

Köszönök Mindent!

Pussssz
Kstev

"Abban a pillanatban, mikor a szemedbe néztem, megláttam azt a fiút akit egészéletemben szeretni fogok ..."

"From the moment that I looked in your eyes I saw the boyIve loved all my life ..."

Christina

A péntek és a szombat valósággal elrepült. Kellan átcipelt az egész városon. minden egyes milliméterét megmutatta, persze a városnak, mivel már az övét ismertem kívülről. Egyre jobban megszerettem a szüleit, nagyanyját és a testvéreit főképp. Vasárnap a nagy családi összejövetelen, amin a drága Nagyi kerek hatvanadik születésnapját ünnepeltük megismertem a hiányzó láncszemeket is. Brittany egy elbűvölő lány. Jól meg lettem nála is vizsgáztatva. De elárulta. Kellan annyit szenvedett a legutóbbi kapcsolata után hogy félti. Ennyi az egész. Fred a férje, pedig ha annyit mondok, hogy minden nő álma akkor remélem tudjátok. Kedves, okos, humoros és felettébb romantikus. Elkottyintotta, hogy ő a szerencsés, aki azt a romhalmazt rendbe hozhatja amit Kellan megvásárolt Los Angelesben.

Majd a törpéket.

Matthew pillanatok alatt vett le a lábamról. Édes kisbaba volt, szó szerint zabálni való. Ám a nővérénél nem arattam fényes sikert. Kellan és Brit elmondás szerint Lora féltékeny rám. Hát, ha ilyen nagybátya van, mint Kellan nem csodálom. Nagy a kötödés köztük. Látszik, ahogy egymásra néznek. Ahogy a másikkal viselkednek. Jó volt látni és érezni ezt a nagy családi szeretetet. Kicsit olyan volt mintha már Én is közéjük tartoznék.

Rengeteg unkatestvért, nagybácsit, nagynénit ismertem meg. És a többi „mellék rokonról” nem is beszélve. Tény és való nagycsalád az biztos.

Legjobban Kell, Billy bácsikája lopta be magát a szívembe. A nagymackós ember, arany szívvel.

Az este végére hatalmas jókedv kerekedett. Torta, tánc, ének, családi storyk majd az ajándékok. Itt kicsit rosszul érzetem magam. Mivel Én semmit nem tudtam így üres kézzel érkeztem. Ez titokban meg is súgtam a Nagyinak.

- Ugyan kedvesem. Ennél nagyobb ajándék nem kell, hogy te az unokámmal vagy és boldoggá teszed őt. – súgta vissza majd megölelt. Ez volt az a pont mikor nem bírtam és a teraszra menekültem. Ott viszont idegenekbe ütköztem. Akik nem is voltak annyira azok. A filmvásznon bárki láthatta már őket.

- Ti mért vagytok itt kint? A buli bent van. – böktem az ajtó felé.

- Tudjuk, de Kellan jelére várunk. Tudod, mi vagyunk az „ajándék”. – magyarázta Ashley.

- Így már minden világos. – bólintottam.

- És szabad tudni te ki vagy? – lépett elő a sötétből Rob.

- Ő a barátnőm. – karolt át hátulról Kellan.

- Nahát haver, gratulálunk. – pacsiztak le vele a többiek. Rob kivételével.

- Gondolom felesleges bemutatnom őket Kicsim. – magyarázta Kell. – Bár nem teljes a banda. Nikki és Kris filmet forgatnak, így ők nem lehetnek itt. – tette hozzá majd megköszönte a többieknek, hogy mégis el tudtak jönni, végül behúzott a házba.

Átrohant a nappalin majd egy kést és egy poharat vett a kezébe.

- egy kis figyelmet. – ütögette meg a pohár széllét finoman. Mondanom sem kell, hogy mindenki azonnal rá figyelt.

- ez a nap számunkra egy áldás. Ugyan is éppen hatvan évvel ezelőtt jött a világra a legcsodálatosabb anya, nagymama, dédmama ezen a világon. Ha lehetne kívánom, mindenkinek ilyen nagyanyát kívánnék mint az enyém. – szónokolta.

- Drága Nagyikám. – térdelt le eléje. – Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Neked és hogy még száz ilyen évet tölts velünk. – puszilta arcon mire mindenki tapsolni kezdett. Sokakat – köztük engem is – könnyre fakasztott.

- Fogadd Sok Szeretettel Chrissel közös ajándékunk. – mondta majd füttyentett. Ez volt a jel. Mivel nyílt az ajtó majd Ashley, Jackson, Taylor és a végén Rob lépett be rajta.

Jay megpendítette a gitár húrját, ami a nyakába lógott. A többiek pedig belekezdtek a boldog születésnapot dalba. Majd puszi-ajándékosztás végül erezd el a hajam.

Olyan hajnali négy környékén kerültünk ágyba, de megérte. Csodás nap volt.

A vakációmat persze még egy héttel megfejeltem. A srácok maradásra bírtak. Bejártuk a környéket bandástól, tesóstól. Kilátogattunk Billy ékhez a farmra. Ott szó szoros értelmében eljött értem a szőke herceg fehér lovon. Igen beleszerettem Kellan-be végérvényesen és visszavonhatatlanul.

Eszméletlenül, fantasztikus hetet töltöttem el szerelmemmel. De mint minden jónak ennek is vége szakadt. Vasárnap indultunk volna haza. Viszont Rob közölte Kellan-el hogy New York-ba kell menniük, elintézni az új ügynök ügyet. Arany mackóm ezerrel győzködött menjek vele, de bármi fájdalmas is volt Én Ashley társaságába hazarepültem Los Angelesbe.

Igaz nem unatkoztam, mert Ash szája be nem állt. De mégis fájt az elválás. Az a tudat nyugtatott hogy alig három nap és újra látom. A repülőről leszállva kisebb vitába keveredtem mindenki Alice Cullen-jével. Mindenáron haza akart vinni, de én taxival szerettem volna menni. Ő csak nem hagyott békén. Utolsó zsarolásnak felhívta Kellant és elpanaszolta, hogy mit művelek vele.

- Veled akar beszélni. – nyújtotta felém a kagylót hirtelen. A gyomrom görcsbe rándult, hogy így pár órával később újra hallhatom a hangját és nem kell várnom még három napot.

- Igen. – szóltam bele félénken.

- Szia Cica. – köszönt mitől én szerintem látványosan is megremegtem, mert Ash kuncogva arrébbsétált.

- Hallom rossz vagy és nem akarsz szót fogadni Ashleynek. Ha haza megyek ezért büntetés lesz, ugye tudod. – próbálta fenyegetőn mondani, de ez inkább volt felhívás keringőre, mint sem szidalmazás.

- Tudom, de szeretnék a magam ura lenni. – feleltem biztosan, már amennyire tudtam a remegéstől.

- Én meg ezt tudom, de kérlek szépen, fogadj szót és menj vele haza. Nem akarom, hogy bajod essen, míg haza nem érek. – mondta mitől nekem kicsit eldurrant az agyam.

- Kellan több éve élek, dolgozom itt. Csak most nem lesz bajom. Meg az hogy a barátnőd vagyok, nem fogom magam burába zárni. Ugyan úgy fogok viselkedni, mint eddig. Stimmt. – szögezetem le, mire őkelme hangosan nevetni kezdett a vonal másik felén.

- Értettem Hölgyem. De kérlek akkor is óvatosan. Nem akarlak elveszteni. Ám most megyek is. Hiányzol Cica. Szeretlek. – felelte és még egy puszit is belecuppantott a kagylóba.

- Nekem is Hiányzol. Nagyon. És óvatos leszek. És……- kerestem a szót, de csak nem jött.

- Ne erőltesd, tudom. Nah szia. Puszilom Asht és a Csajokat is. – mondta majd letette.

Kábultan visszaadtam a telefont életem megrontójának, majd beszálltam a kocsiba. Hazafelé Én kussba voltam, míg Ashley megkérdezte a címet majd vagy hússzor elecsetelte, hogy mennyire boldog hogy Kellan és Én - Én és Kellan. Szóval értitek. Együtt vagyunk.

- Itt is lennénk. – szólalt meg az egész út során most szomorúan. Egy autó állt a ház előtt, ami nem az enyém volt és nem is szerelmemé. Nem mivel az enyémet a garázsban hagytam, Kellan meg nincs itthon. És nem is Mike. Utolsó gondolatként Chester. Mit kever ez itt? Tűnődtem, mikor is Ashley megrázott.

- Jól vagy? – tette kezét a vállamra.

- Persze, csak elfáradtam. Köszönök mindent, főleg hogy hazahoztál. – pusziltam meg majd kihámoztam a csomagjaim. Ash az ajtóig kísért, végül a lelkemre kötötte, ha egyedül érezném magam vagy csajos napot akarok, vagy csak úgy hívjam fel. Nem volt mit tenni megígértem neki. Jobb is volt, mert vigyorogva távozott. Hála ég. Már zúgott a fejem tőle. Ne értsetek félre. Remek csajszi, csak néha levegőt is vehetne. De vissza a jelenbe.

Belépve a házba nem hittem a szememnek. Gyertyák, rózsák minden fele. Lágy zene szólt amiből áradt a romantika. Ám sehol senki. Itt már biztosra vettem, hogy Chester az. És nem mellesleg az Én házamba jött meghúzni valakit. Kinyírom! Elfújtam a gyertyákat, körbenéztem kicsit. A zenét azért nem kapcsoltam ki, nehogy feltűnjön hogy itthon vagyok. A konyha csatatér. A padló tele gyertyákkal, rózsaszirmokkal és elhagyott ruhadarabokkal. A fürdő úszott a víztől és habtól. Hallgatóztam hátha meghallom, hol lehetnek. Félve mentem az ajtómhoz, semmi. Emily szobája következett, semmi. Tehát annyi esze volt, hogy a vendégszobába menjenek. Ez egy jó pont volt. Ám a többi. Piszkosul megfizet érte. Kivágtáztam a házamból és hívtam Mike-ot.

Elsőre felvette.

- Még is mi a fészkes fenét képzel Chester. – támadtam le azonnal.

- Mentségére legyen, hogy nem volt szabad szoba, se itt, se egy hotelba. – kuncogott.

- Ne hazudj Mike. Ez fájt. A beleegyezésem nélkül feldúlta a házam. Most hol fogok aludni. – itt már üvöltöztem vele, s közbe még a fejembe is elkezdtek dobolni a majmok.

- Természetesen nálam. Szólj, mire menjünk ki érted. – mondta teljes nyugodtsággal.

- Te bamba. Itthon vagyok. Pontosabban a házam előtt, mivel bent éppen akciózik a legjobb barátod. Amit nem fog elvinni szárazon. Fáradt, ideges, zavarodott vagyok és Ti ezt teszitek velem. Szép. – akadtam ki. Le kellett ülnöm, hogy össze ne essek.

- Oké Chris, nyugi. Ne mozdulj Em már indul is érted.

Fél óra elteltével ez már mind rossz emlék volt. Nagy kád, forró víz. Tápláló pizza és zutty az ágyba. Semmi másra nem is vágytam. Nah jó egy valakire még igen, de Ő most nem lehet mellettem. Hozzá kell szoknom. Persze a lányok jöttek. Már teljesen pletykára éhesen, de lelkükre kötötte hogy holnap. Megértették. Így csak mellém bújtak. Mivel már nagyon hiányoztam nekik. Hogy Emilym szavaival éljek. Ez jól esett, nagyon is. Aztán pillanatokon belül már az álmok világába kötöttünk ki.