18. Mr. Magas és Szexi & Vakulány

Szerbusztok!

Hát itt is lenne. Ez egy kicsit rövidebb mint a megszokott. De ha kapok legalább egy ösztönzö 3-4 komit holnap jön a fojtatás. Rajtatok múlik. És lécííí ha olvasol komizz is! Öszintén! Köszönöm!

Pussss(L)
Kstev

Ajánott zene amit kötelező meghalgatni, feji előtt-közben-útán. Mind1, de hallgasd meg!

http://www.youtube.com/watch?v=HYCzzZF70Ys

„Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el.”

Christina

Ott voltak. Ott, mind a négyen. Szinte hipnotizáltak. Nem ez nem lehet.

- Chris minden rendben. – érzetem meg Kellan kezét a vállamon.

- Persze, menjünk. – fordultam feléje.

- Biztos? – nézett le rám.

- Igen Kellan biztos, csak menjünk. – szóltam rá mérgesen.

- Jól van cica, vissza a karmokat. – csipkelődött. Pont most nem kéne. Gyilkos pillantást vettem rá mire egy apró szájra puszi után elindultunk felfelé.

- Ti még itt? – dugta ki fejét Deby a konyhaajtón.

- Igen, Christ sikeresen elvarázsoltad így lassan kénytelen leszek a kezembe felcipelni az emeletre. – szólt vissza Kell anyukájának. Ezen Deby jót nevette, felém küldött egy meleg mosolyt majd….

- Ó, szerintem te sokkalta nagyobb hatással vagy rá mint Én vagy a ház. – felelte Deb majd még a lelkemre kötötte, hogy érezzem magam otthon. Egyszóval nála ez annyit tesz, idézem: „oda mész a házban ahová akarsz, azt eszel-iszol, ami van vagy marad. Tehát az Én házam a Te házad is.”

Ezen jót mosolyogtam és szívem szerint újra magamhoz szorítottam volna, de a fiacskája elégé féltékeny lett és szó szerint felcipelt a szobájába.

- Tegyél le te ősember. – csapkodtam a vállát, de nem hatott, csak a kezem fájdult meg tőle. – Kellan, hallod, tudok én a saját lábamon is menni. – kérleltem tovább, de mintha a falnak mondtam volna.

Feladtam. Hagytam hadd vigyen, oda ahova akar. Mért ne tettem volna? Igaz volt bennem egy kis pimaszság, így a kelleténél jobban elengedtem magam.

- Hiába próbálkozol, fél kézzel elbírlak. – motyogta miközben már a második kanyart vettük be.

- Ezzel engem nem veszel le a lábamról Lutz. – szűrtem majd kissé a körmeimet is belevéstem hátába.

- Áú. Ezt azért nem kellett volna. – sziszegte.

- Mért? Mi lesz? – kérdeztem mézes-mázosan. Ekkor alighanem egy ágyon landoltam, Kellan meg rajtam.

- Ez. – mondta majd ajkaimra tapadt. Ó anyám, ó anyám. Ez a csók. Vulkánok milliárdjait indította el bennem. Most és azonnal kívántam. Nem érdekeltek a fiúk, nem érdekelt az hogy ez utána mennyire fog nekem fájni. Csak Ő érdekelt és a vágy amit szított. Csillapítani akartam.

- Dan, gyere ingyen pornó. - hallottam meg hirtelen egy ismeretlen férfihangot közvetlen az ajtóból. Majd egy fényképezőgép kattanás majd nagy trappolást és a további megjegyzéseket.

- Francba. – csapott a párnába Kellan.

- Ugyan tesó, mi élvezzük, fojtassátok csak. – röhögte egy másik.

- Végetek. – ugrott fel és üldözőbe vette a két árnyat. Igen csak ennyit láttam belőlük. Most hogy egyedül maradtam volt időm merengeni picit. Min? Hát ezen az egészen. Itt vagyok Kellan otthonában, vele. A szüleivel, nagyijával és a jelek szerint már a testvéreivel. Kissé túlfűtötten, de mégis boldogan. Mért? Magam sem tudom. Talán a hely varázsa adja. Deby kedvessége és főképp Kellan jelenléte. De azért azt az árnyékot sem felejtsük el amit az imént a nappaliban láttam. Oké Chris, erre nem szabad gondolni, mivel a gondolkodás ártalmas és haszontalan is. De szerencsére megakadályoztak a további káros tevékenységtől. Nem, nem Kellan mielőtt még ezt hinnétek és hogy ott fojtattuk ahol abba hagytuk. Hanem a kutyái.

- Sziasztok, srácok. Chris vagyok. – üdvözöltem őket, mire mindkettő mellettem termett az ágyon. Jobbról-ballról kaptam egy-egy puszit majd a picike az ölembe fészkelte magát míg a másik mellém feküdt.

- Már itt is vagyok. – lépett be az ajtón Kell. Ám a hármasunk láttán egy hatalmas ó szaladt ki száján.

- Kola, Kevin örülök hogy megismertétek Chris és szeretitek is,de lefelé. – szidta meg kedvesen a két kutyus. Azok úgy szót fogadtak mintha csak apa szólt volna a fiaira. Igaz a picike - azt hiszem Kola - még vetett rám egy szomorú pillantást.

- Csak nem féltékeny vagy rájuk? – néztem a kutyusok után majd huncutul Kellanre.

- De igen. – ugrott mellém. – Hol is tartottunk mielőtt a hibbant öcséim ránk nem törtek? – kérdezte ám már birtok is vette nyakamat.

- Pont itt. – csúsztam lejjebb hogy most Én csókoljam meg Őt. Viszont mikor már eléggé belemelegedtünk a dologba…..

- Vacsora. – kiáltotta fel egy teljes férfikórus. Kellan bosszúsan fújt egyet majd felhúzott magával az ágyról.

- Ezt még fojtatjuk, de essünk túl ezen az egészen. – magyarázta majd lefelé indult. Kérdezni akartam, hogy min, de időm már nem volt. Az összes Lutz csemete – vagyis csak a fiúk - a lépcső alján álltak és minket vártak.

- Tádám Ő Chris. – húzott maga elé Kellan, de szorosan átölelve tartott. Gondolom ezzel is jelét adva hogy Én hozzá tartozom. Beteges ez a birtoklási vágya, de imádom érte. Mind végig mértek,majd egy-egy füttyentés után közeledni kezdetek.

- David, Daniel, Brad. – sorolta kedvesem az előttem álló, éhes tekintetű fiúkat. Mindegyik hasonlított is meg nem is a másikra. Ki szőke, de a legtöbb barna hajjal büszkélkedett. De a tipikus Lutz vonás felfedezhető volt mindegyikbe. Izmosak, szexik voltak. Ám amit megállapítottam, még hogy mind kék szemű, de ezek közül is az én medvém szeme a legkékebb. Büszke voltam rá.

- Sziasztok. – köszöntem majd mindenki kapott puszit, kézfogást. De a rámenős David egy ölelést is magának kért. Ezt persze a bátya nem nézte jó szemmel.

- És a felelőtlen legnagyobb öcsikém Brandon. – bökött a nappali felé. Ő volt az aki a legjobban tükrözte a különbséget. Sötétebb haj, egy fejjel alacsonyabb mint Kellan és szürke szemek.

- Jobb mintha pókhálós lenne a tököm, de látom a tied sem lesz már az. – vágott vissza majd intett valakinek. Egy szőke vékonyka lány lépett mellé. Kézen fogva felénk sétáltak.

- Brandon Lutz. – nyújtott kezet, még jó hogy viszonoztam. Ő a komolyabb Lutz a családba azt hiszem. – Ő pedig a mennyasszonyon Kim. –mutatta be a lányt.

- Christina Goldwin. – mutatkoztam be én is. Ekkor a nagyi lépett be. Mondanom sem kell, hogy a csipet-csapat már a nyakában is volt. Kim kissé feszélyezetten állt mellettem.

- Már alig várták, hogy megismerjenek. – súgott hirtelen Kell a fülembe.

- Egy élmény volt. – súgtam vissza, mire ő szívdöglesztő mosollyal válaszolt. Jó volt itt lenni. Ennyi energikus és különböző személyiségű ember között.

- Fiatalok vacsora. – szólt Deb mire mind megrohamozták az étkezőt. Itt egy újabb családtaggal ismerkedhettem meg. Személyesen a ház urával, szerelmem édesapjával Richard Lutzal. Ha rá néztem – ami sűrűn előfordult – Kellant láttam magam előtt úgy röpke harminc év elteltével. A nyakamat merném rá tenni hogy pont így fog kinézni. A vacsora hangulatosan telt hála a fiúknak. Igaz Debynek így is elég sokszor kellett rájuk szólni, hogy kulturáltan, ha lehet. Vacsora után átmentünk a nappaliba. Olyan jó érzés volt egy családhoz még ha csak félig is, de tartozni. Imádtam már most mindet.

- ez a bor ezt a pillanatot várta. – ült le közénk Richard is. Kibontotta a neves nedűt ami mint kiderült Deby bátya szőlőéből készül sok-sok szeretettel a családnak. Ittunk, a szülök storyzgattak, a fiúk hol pirultak, hol tagadtak, hol pedig poénnal ütötték el a dolgokat. Úgy este tíz felé már kettőt láttam mindenkiből így ismét lovagom karjaiba tértem nyugvóra. És ebből most tényleg alvás lett. Esetembe csak hajnalig.

Rémálomból, izzadtan és elég zaklatottan ébredtem. Mellettem Kellan hála ég békésen aludt. Halkan kimásztam mellőle. Ám az ajtóban a kutyusokba ütköztem. Hűen követtek a fürdőbe, majd le. Tudtam az egyetlen megoldás, ha szembe nézek velük. Beosontam a nappaliba és az egyik olvasólámpát felkapcsolva eléjük léptem. Mind a négy, szépen sorban, megjelenési év szerint ott sorakozott a polcon. Levettem az elsőt. Néztem a sárga borított és el sem hittem, hogy az egykori életem egyik darabját tartom a kezembe. Majd levettem a másodikat, harmadikat és végül az utolsót. Ez egy fekete borítású könyv volt. Ez tükrözte leginkább a változásom.

Belelapozni nem volt merszem. Úgy döntöttem inkább visszateszem, de ekkor a hátoldalon megláttam magam. Vagyis a régi énem. Néztem a képet. A szőke lányt. Ez is én voltam. Az emlékek csak úgy jöttek és jöttek. A kezem megremegett majd végül septibe visszatettem a könyvet a helyére. Utam a konyhába vezetett először. Hűtő, kell nekem egy hűtő. Remélem a srácok hagytak még valamit. Igen még volt süti és tej. Remek. Becserkésztem egy tányért, poharat majd a sütit és a tejet. Felültem a konyhaasztalra. Ha ezt Deby látná már rég végem lenne, de hát a lányokkal ez szokásunk. Végül belevetettem magam az élvezetekbe.

- Kaphatok én is belőle? – kérdezte valaki rekedten mitől úgy megijedtem hogy a tejet az érkezőmre borítottam…………….