Hajnali Novella!

Itt egy kis hajnali novella nektek, hogy nem maradjatok nélkülem. Este érkezik a friss feji  addig is megköszönném az Öszinte Komikat a novellával kapcsolatban.

Pusss(L)

Kstev

"Aki azt mondja szeret,talán igaz lehet. Aki azt mondja imád,sose hidd szavát. De aki nem szól,csak mélyen szemedbe néz annak szívében örökké élsz."

A szántóföldekkel körbeölelt kis sétányon andalogtunk kéz a kézben. Meghitt, szerelmes pillanat volt. Néha-néha meg megszólaltunk. De szavak nem igen kellettek. Elég volt hogy éreztük a másikat magunk mellett. Egyszer csak megtorpant. Maga felé fordított, szorosan átölelt, végül a szemembe nézett. Milliárdnyi érzelem suhant át a csodás szempáron. De ami a legintenzívebb volt az a vágy és a szerelem kettőse. Lehet így nézni valakire? Ha igen, Én szerencsés vagyok. Feszülten vártam mire készül. De Ő csak nézett. A szél lágyan fújt. A levelek zizegve indultak meg a föld felé hogy végül ott „haljanak” meg. Madarak egy kis csoportja hangos lármába kezdett a közeli bokor mélyéről. De mi csak álltunk és néztük egymást. Végül arca közeledni kezdett felém. Lassan hajolt ajkaimra. És még ennél is lassabban érintette meg enyémet. Tartva a szemkontaktust kezdte ízlelgetni ajkam.

Egy hete vagyok eme csoda része, amit Ő alkot számomra. De minden nap más. Az elején azt hittem e fog teperni amint kettesben maradunk, de meglepett. Minden áldott nap sétáltunk, fogtuk egymás kezét, beszélgettünk, csókot loptunk a másiktól. Vagy csak ültünk a szoba rejtekében és szorosan hozzábújtunk a másikhoz. Ám ez a nap is elérkezett. Igen ez egy sorsdöntő nap. Nem mintha félnék tőle. Sőt jobban várom, mint eddig bármit. Bízok benne és tudom, vigyáz majd rám. Tehát lesz, ami lesz. Én bátran vállalom.

Csókunk egyre szenvedélyesebb és bensőségesebb lett. Már kezeink is beszálltak a játékba. Ahogy az Én lélegzetem, úgy az Övé is hol elakadta, hol felgyorsult. A szívem is robbanni készült akár csak a testem. Végül csókunkat megszakította. Homlokát enyémnek támasztotta. Így próbáltunk lenyugodni. Több-kevesebb sikerrel. Majd egy határozott ötlettől vezérelve a kezem után kapott és futni kezdtünk. Futottunk, mint két idétlen kisgyerek. De nem törődtem vele. A lényeg Ő és Én voltunk. Bepattantunk az autóba és meg sem álltunk a házig.

Ő volt az első, aki kipattant. Átfutott az Én oldalamra majd az ajtót feltépve karjaiba kapott és vadul, vágyakozón csókolva az ölében vitt be a házba. Az agyamat itt már kikapcsoltam és csak az érzéseimre fokuszáltam. Be kell vallanom kuszák voltak, de ezt Ő ügyesen megoldotta. Szenvedélyesen csókolva vitt fel a szobába. Az ajtó csapódását még halottam, s onnantól kezdve már csak az ágyat érzékeltem magam alatt.

Finoman tett le. Majd vizslatón végigmért. Egy hatalmas szívdöglesztő mosolyt ejtett. Én elterültem az ágyon és vágyakozón kinyújtottam felé a karom. Gyengéden végigsimított az arcomon majd halad egyre lejjebb és lejjebb. A tűz már itt kezdett égni bennem. De nem akartam elsietni, tehát rábíztam magam. Ő tudja mit, hogy kell. Ő a tapasztalt, Én a tapasztalatlan. Bíztam benne, így lehunytam szemem és hagytam az ösztöneimet kibontakozni. Felém tornyosult. Ettől kicsit megijedtem. Szemeim hirtelen pattantak ki, de egyből el is vesztem csodás szemeibe. Óvatosan csókolni kezdett. Először a számon majd lefelé vette útját. Elsőnek a kabát – ami persze még rajtam volt – került le rólam, majd a felső. Elakartam takarni kezemmel magam, de rájöttem hülyeség. Ő végigmért majd apró csókot hintett a kulcscsontomra majd a melltartóm mentén végigcsókolt. Egy bravúros mozdulattal hátam mögé nyúlt és kipattintotta a kapcsot. És ugyan ilyen könnyed mozdulattal el is dobta azt a szoba sarkába. Immáron fedetlen keblekkel feküdtem alatta, de nem zavart. Perceken belül a többi zavaró ruhadarab is lekerült rólam és róla is.

Valami felemelő érzés volt csupasz testét az enyémen érezni. Villámok milliárdjai futottak végig rajtam. Ettől kissé meg is borzongtam mit észre is vett. Várakozón nézett rám, mire én egy csókkal nyugtáztam semmi gond. Amint a feszültség távozott bátorkodtam én is feltérképezni Őt. Óvatosan simítottam végig felsőtestén, karjain, arcán majd legbecsesebb felén. Az a sóhaj ami felszakadt belőle mindent elárult. Ő is ugyan azt tette, amit Én. Becéző érintésekkel adtuk a másik tudtára mit is jelentünk egymásnak és korbácsoltuk fel vágyainkat. Jobb volt mint bármely előjáték. De persze a vágyaknak nem lehet megájt parancsolni. Lassan lejjebb kúszott. Be a lábaim közé. Gyengéden végigsimított nőiességemen majd apró puszikkal próbálta elűzni a félelmem. Be kell vallani sikerült is neki. Végül újra egy csókért feljött hozzám, majd kezünket összekulcsolta. Mélyen a szemembe nézett és így szólt:

- ne félj, vigyázok Rád!

Szavait tett követte. Egy forró, vérpezsdítő, szerelmes csók közepette lassan belém hatolt. Először rossz volt. Ideges lettem, de aztán azok a szemek elűzték a rossz érzést. Vigyázott Rám tényleg. Amint teljesen benne volt minden tökéletes lett. Egyek voltunk és ez leírhatatlan. Kiélveztük a pillanatot. Újra csak néztük egymást. Majd Ő lassan megmozdult. Figyelt Rám. Egyre jobban belejöttem Én is. felvettem a ritmust és innentől kezdve nem volt megállás. Nem tudom az éjszaka vagyis hajnal folyamán hányszor értük el a gyönyör kapuját, de azt tudom hogy mindig együtt, szerelmesen éltük át.

Valamikor a hajnal táján fáradtunk ki annyira hogy aludni tértünk. Ott feküdt szorosan ölelve a hátam mögött. Életem legszebb éjszakáján voltam túl és felhőtlenül boldog voltam.